Beelegeltem annyira, hogy milliméterenként vágom a centit. Persze mindenki csak kóvályog az irodában is, aki meg nem, az nyilvánvalóan földönkívüli, de valahogy úgy érzem, nekem a legrosszabb (ez persze nem igaz, de jogomban áll így érezni). És persze Lénóka is csinálja a programot (stomatitis aphtosa), mert miért ne. DE! Vasárnap irány Szemes két teljes hétre. HÁHÁHÁ!

- Mondd apának, hogy keljen fel, hasára süt a nap.
- Apaaaaaaaa! Hasadra süt a nap.
- Most mondd apának, hogy jó, hogy hazajött.
- Apaaaaaaaaa! Jó, hogy... Keltsd fel a hasadat!

-------------------------------------------

Pancsolás után, mindenben utánozva Zalánt, aki törölközőbe csavarva felpattant a hintaágyra:
- Anyu, én is hintázhatok bebigyulálva?

Mozgalmas hetünk volt Mikrodiktátorral, amilyen már ritkán: kettesben. Reggeliztünk a Lipótiban, ebédeltünk az irodában, voltunk vásárolgatni a belvárosban (a harmadik boltban mintegy 30 mp után hangzott el, hogy "anyuuuu, menjünk kiiiiiiiiiiiii!!!"), voltunk látogatóban, fogadtunk vendégeket, néha összevesztünk, egyszer pedig mindketten a piros cipőnkben voltunk. Hozta rám a frászt éjfélkor, amikor megjelent a hátam mögött, miközben éppen azt ellenőriztem, hogy van-e baltás gyilkos a lakásban (tényleg), majd közölte, hogy ő nagyobb a Malacnál (játék), de kisebb a Zalánnál (unokatesó). Ébresztett hajnalban azzal, hogy "Anyuuuuuuuu! Kelj fel és mosolyogj!". És bár egészen belejött a vásárlásba a DM-ben, de terhességi tesztet végül mégsem vettünk, az ennél kevésbé izgalmas cuccok közül viszont nem mindent szúrtam ki időben, így kereskedelmi mennyiégben vásároltunk tusfürdőt (két ugyanolyat és egy különbözőt - rejtély) és h&s sampont (két mentolosat és egy eukaliptuszosat - misztikus).