Hajnali 5-kor Mikrodiktátor kicsattogott hozzánk, boldogan tudomásul vette, hogy van karácsonyfánk és bealudt köztünk.
Két-három óra múlva világosságban is szembesült a finoman szólva sem sovány, ámde cseppet sem magas, avagy dundus, nagyjából tíz négyzetméternyi díszített felülettel rendelkező karifával és el volt tőle ragadtatva. Ez nyilvánvalóan a fa alatt szétszórt szaloncukornak volt köszönhető, de azért a fa is tetszett neki.
Ettől a pillanattól kezdve viszont nem volt megállás. Pulykát sütöttünk, salátához valót szecskáztunk, tartárt kevertünk, rendet raktunk, csillogósítottunk, suvickoltunk, már-már vikszeltünk, vakszoltunk és szidoloztunk is, de megérte.
Délután fél 4-kor aztán befutott Jézuska az ajándékokkal is, majd 4-kor megint, majd futottunk mi is egy kicsit utána, de elkaptuk. Végül újra itthon, degeszen, álmosan.
