Mikrodiktátor délután megdicsérte a frizurámat. Előtte nem sokkal igazán csodálatosnak tartotta, hogy lejárt a mosás és néhány hete már egy csomó minden fantasztikus. Van itt ám szókincs, és még csak kétéves. Mostanában ennek megfelelően egyébként komoly hisztik, pofonok és hajigálások jellemzik a Pulyát, de aztán törvényszerűen olvadok tócsává, amikor hozzám bújik, megsimogatja az arcom, közli, hogy "Nagyon szeretlek, Anya" és ad egy puszit.

Ma hazatérvén az utolsó teendők elvégzése után egyszerre találtam egy levelet Orbán Viktortól, meg egy maréknyi AnthonBerg-et a postaládánkban. Az előbbi a kukában landolt, az utóbbi a fa alatt kötött ki (és ezúton is köszi érte Asztronautának). A fa alatt, amit meghozott a Jézuska reggelre, DÖBBENET! 

A nyaralásról készített videót ma még csak ötödjére nézzük meg (az "Anyaaaaa, nézzük meg a Dádidádi-dádádát!" folyamatos ismétlelgetése egy idő után egy CIA-ügynököt is megtörne), de mivel én már nem nézek oda, sosem találom el, mit eszik a Nínóka (kürtös kalács? banán? ropi? attól függ, hol tartunk). A mosás lassan lemegy, minden tegnap este lehányt alvójáték és ágynemű ragyog a tisztaságtól, BudaiPasa legnagyobb örömére pedig ma reggel nem dobta ki Lénóka az antibiotikumot. Lénóka, aki mostanában játék közben többször basszamegezett egyet, nem csekély riadalmamra.

BudaiPasa mindjárt befejezi a porszívózást, a pulyka is készül, és lassan mi is kiöltözünk.

Boldog Karácsonyt!

Gyerekmenü Lénó-módra: fél kakaós csiga, tíz deka kígyóuborka és egy pohár kakaó. Így, ebben a sorrendben.

Jelenet: Lénó (egyébként befuccsolt) délutáni altatása, időpont: 45. perc, valamikor ebéd után.
- Lénó, anya nem szeretné, ha bedugnád az orrába a Rongyit! (a beavatatlanok számára: ez egy csíkos alvórongy, jelentőségét híven tükrözi, hogy már nagybetűvel írjuk a nevét - a szerk.) - szóltam rá Mikrodiktátorra.
- Légyszi, anyaaa!
Felsírtam a gyönyörűségtől. Nincs még két éves, és milyen szépen kért!

Lénó fején a rövidgatyámmal sétálgat és hajtogatja, hogy "Csinos?! Csinos?!".

ha Lénárdon múlik, ma egy zacskó málnás pillecukrot, egy kis kocka Vénusz margarint, egy liter tartós és egy félliteres zacskós tejet, továbbá fél kiló kiváló minőségű sertészsírt viszünk haza a sarki CBA-ból. meg persze a bolt partvisát, amit valaki felelőtlenül elöl hagyott, és amivel az én kisfiam rögvest el is kezdett söprögetni. a produkciónknak köszönhetően viszont a teljes személyzet a kasszáknál integetett nekünk, potyogó könnyeiket törölgetve.

Tudomány-rovatunkban ma:
Lénárd mérgében rám borította a karalábélevesét. A farmerom és a pólóm kiváló nedvszívó képessége ezáltal empirikus úton is bizonyítottá vált.

Lénó megbillen és letenyerel a földre. Feláll, nézi a kezét, hát koszos. Erre odajön hozzám, és konkrétan beletörli - teljes combhosszúságban - a farmeromba a mancsait, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.

Az anyaság sokmindennel egyenlő. Most éppen a pólóhosszan szétkent banánfalattal. (A félreértések elkerülése végett tisztáznám, hogy a póló rajtam van és én tehetek róla, hogy Lénó végigkente rajtam a majomcsemegét, mert nem figyeltem hogy már legalább két másodperce kínálgat.) Nagy a szeretet.

Lénó sorra hordja ki a játékait a nappaliba és rém büszke magára, hogy mindezt már függőleges testhelyzetben végzi, illetve most próbál egy valahol megtalált kiskanállal kölesgolyót enni. És jövő héten már a bölcsis nyílt napokra megyek. Megjegyzem, szívszorulva...

Bár jubileumi bejegyzés lesz ez, a tartalom tekintetében semmi extra. Élünk, virulunk.

Lénárd összehozott már tíz fogat és két betegségmentes hetet, aminek örömére múlt héten megkapta az egy hónapja csúsztatott MMR-oltását, ami persze hatalmas üvöltést váltott ki belőle. Aztán a krokodilkönnyek mögül kiszúrta a felé nyújtott elefántos matricát a doktornéni kezében és egyből elhallgatott. Megvesztegethetőség tekintetében a fiam gyakorlatilag egy kolumbiai vámost is lepipál. A legfrissebb produkcióként pedig a) elkezdett rám összeráncolt szemöldökkel csúnyán nézni, ha valami nem tetszik neki és ez a teljesítmény a tizenhat hónaposom részéről némi aggodalmat vált ki belőlem, b) küzd a "LÁMPA" kimondásával (pámpa, pámpó).

Én meg vékony lettem. Már ha valakit érdekel.

Tekintettel arra, hogy január 2-a van, eltekintenék a boldogújévezéstől, mivel már benne vagyunk, legalább rüsztig és már most milyen boldog! Persze holnaptól BudaiPasa újra Geribá lesz, meg egyetemista, Lénárd továbbra is növeszti a frissiben kibújt négy darab fogát, aminek köszönhetően lázas, taknyos, köhög és mindezek tetejébe még az eddigi legdurvább pelenkakiütést is összehozta, de! Nincsde!

A tegnapi tojásrántotta története - avagy Sátánka in da hauz:
- Édesistenem! - fohászkodott Juli az ebédre készített, csípőspaprikás-kolbászos rántotta felett. - Engedd, hogy megehessem a tojásrántottámat, mielőtt Tökmag felébredne!... Francba! - Majd kedvesen így szólt: - Szia Babagyí! Jót aludtál?

Aztán este jött Asztronauta, megpakolva egy nagy adag sütivel, külön lekváros aprósüteménnyel csakis Lénónak. A fiam két óra leforgása alatt megevett két szendvicset, hat darab rizses rágcsát, és tíz deka teasütit, ráadásképpen pedig a Hercegnő-torta piskótáját is megkóstolta.

Ma meg az IKEÁban fogyasztotta el a tejszeletet, majd kiszúrta, hogy épp ebédelek és befalta a krumplipürém egyharmadát. És amikor ezek után is csak süvöltött, hogy "Áddomm!", többen kiröhögtek bennünket.

Nincs mese, bélpoklos a kisfiam.

Mire véget ért a karantén, elkezdett dőlni Lénárdból a takony. Így, ebben a sorrendben.

Tizenhárom napja tartom magunkat távol mindenféle kisbabás és terhes ismerőstől, mert épp ott voltunk, amikor Bogi unokahúgomon kitört a háromnapos láz (hatodik betegség, exanthema subitum, roseola infantum), aminek a lappangási ideje 10-15 nap. És bár felajánlottam mindenkinek, hogy szívesen elősegítjük a gyerek megfertőződését, egyben immunizálódását amennyiben fertőzünk, senki nem élt a lehetőséggel. Tizenhárom napja tehát csak sétálunk, vásárolunk, pakolunk (Tökmag szét, szerénységem meg össze) és nem terhes nagykorúakat fogadunk - elsősorban Orsit és Esztit emelném ki, akik hihetetlen mennyiségű ajándékkal árasztottak el bennünket Lénó szülinapja és névnapja alkalmából, majd még a fürdetést is megnézték és megállapították, hogy Tökmag csak a képeken tűnik hájdagálynak, bár a narancsbőr nekik is szemet szúrt.

Amúgy ma végre megrendeltem Maszat piros alapon dinoszauruszos DreamBag hálózsákját (igyekszem a tartós cuccokból uniszexeket választani, hátha Lénárdot követi még egy kislány is a sorban) és megszerveztem a fuvart is neki, átvettem BudaiPasa vadiúj számítógépét és főztem egy kurvajó spenótot, szóval eredményes napom volt.

Tökmag egyre újabb és újabb tudományokkal kápráztat. Egyre hisztisebb (amolyan hasonfekve veri magát a padlóhoz nyenyeregve), ha valamit akar, közli, hogy "odddda", megvész egy kis villanykapcsolgatásért és a reklámblokkokért. És valamelyik nap altatni próbáltam a szobájában délután a szőnyegen (ami úgy néz ki, hogy én fekszem, ő meg a csíkos pizsamapólómból varrt rongyocskáját szorongatva, meg az ujját szopva néz rám fáradtan, de szemében az eltökéltséggel, hogy márpedig ő dafke nem alszik), mire négykézláb állva az arcomba mászott és közölte: höööööööö.