Még a zúgó orkán sem tudott megakadályozni minket abban, hogy tegyünk egy sétát ebéd után. És hála az égnek, a Viasat3 sem tántorodott el - húsvét és orkán ide vagy oda -, hogy leadja az Éden Hotel ismétléseket.

Mindent elárul a szombat esti felhozatalról, ha Dióskali a Taxi 2. eleje és a Reneszánsz szerelem 30. perce között vacillál. A Taxi 2. nyert.

Ebéd után megnéztük a Roger nyúl a pácban-t, aztán az Esküvői tortá-t, most pedig rátaláltam az I.Q. - A szerelem relatív-ra. Mindeközben Maszat élvezi az életet, de nem bánnám, ha lassan ezt idekint tenné. Annál hamarabb kaphatna (már jövő ilyenkor) BudaiPasa nagyszerű ovisteájából. És anya annál hamarabb tudna nem csak az oldalán aludni.

A tökéletes szürkeséget csak a billentyűzet kocogása és az akvárium levegőztetőjének bugyogása töri meg.

Tegnap túléltük a tegnapelőttöt, aztán elmentünk Mamáékhoz, végül pedig egy gofrival töltött labdacsként távoztunk Maruéktól feledni nem tudva Keresztes Ildikó arcának torzulását, amit az váltott ki, hogy egyrészt így született, másrészt nyilvánvalóvá vált, hogy egyik mentoráltjában sincs biztosan nincs meg az ikszfaktor*.

* Az utódoknak: Az X-Faktor az időszámításunk szerinti III. évezred második évtizedében Magyarországon is megjelent énekes-tehetségkutató műsor, melyben négy mentor (jelen esetben Keresztes Ildikó, Nagy Feró, Geszti Péter és Malek Miklós) fejenként három-három versenyző produkcióját segíti elő, keresvén azt az egyetlent, akiben megvan az X-Faktor. Anya meglátása szerint ugyanakkor semmilyen faktor nem volt meg egyikben sem, a legjobbat azokról lehetne elmondani, akik legalább nem voltak teljesen hamisak, de ez egy énekversenyben máshol alapkövetelmény. Igaz, máshol a mentorok is kinéznek valahogy.