9:00. Megérkezünk az állatkertbe.

11:17. Bassza meg, lemaradtunk a fókasóról. Mikor van a következő? Fiam, tuti nem maradunk itt fél ötig...

16:30. Délutáni fókasó.

17:40. Hazaérkezés.

20:12. Mikrodiktátor úgy tíz perce alszik.

- Hát te, nem szabin vagy? - kérdi egy kolléga.
- De, csak behoztam a táppénzes papíromat.
- Beteg voltál??? De semmi komoly, ugye? (Itt kérdezem: MILYEN HÜLYE KÉRDÉS MÁR EZ???)
- Nem, semmi extra. - Mit tökösködjek azzal, hogy tkp. kórházban voltam és telenyomtak infúzióval, meg gyulladáscsökkentővel és csak mázlim volt, hogy nem kellett vért kapnom?
Mikrodiktátor ekkor érezte úgy, hogy ideje tisztázni a helyzetet:
- Igen, anyát elvitte egyik éjjel a mentő.

Tegnap lementem vásárolni amolyan készletfeltöltő céllal, de arra nem számítottam, hogy a mai egynapos zárvatartás miatt sehol nem kapok majd kenyeret. Még szeleteltet sem. Gyorsan ellenőriztem, hogy a sóletkonzervek is fogynak-e, mert ha igen, akkor vettem volna én is néhányat és ma reggeli után leköltöztem volna a családdal az atombunkerbe.
‪#‎egynapignincsbolt‬ ‪#‎nyilvánjönavilágvége‬

Megvan az az érzés, hogy átfázva beáll az ember a zuhany alá, semmire sem vágyva jobban, mint a forró vízre? És az megvan, amikor már feladja, mert öt teljes perce csak fázlalóan langyos jön helyette?
Hat perc után befutott a meleg víz. Vháháhá!
‪#‎nemadomfelmertnemérdemes‬ ‪#‎néhamegérivárni‬ ‪#‎kellemescsalódásavilágban‬ ‪#‎biztosmesszirőljött‬

Mikrodiktátor nyomatékosít:
"Anya, most már menj ki. Érted? FOGOD?"