A Tiszánál nézem a cipőket. Mindegyikből egységesen 39-es van kirakva, így persze esélyem sincs bemérni, melyik csukát érdemes a szívembe fogadni. Kérdi az eladó srác, hogy segíthet-e, mire én megkértem, pusztán tájékoztatásképpen árulja már el, hogy a nekem bejövős modellből van-e kisebb méret. Persze hogy nem volt. Nem adta fel.
- Abból - mutatott egy türkizkék, száz méterről is élénken ragyogó darabra - van.
- Szép az, csak hát mostanság inkább dolgozni járok, semmint fesztiválra.
- Nem lehet olyan szigorú a munkahelyed, hol dolgozol?
- Egy hivatalban jogászként.
- Esetleg nem tetszik megnézni azokat ott?
- Szerintem térjünk vissza a tegezéshez...
Anyám!

Tanácsos lettem, fizetési fokozatot léptem és két nappal több szabim van egy évre. Most hogy lényegében nem dolgozom már szülésig, a felsoroltak közül a tanácsosság az egyetlen kézzelfogható. Mert az jól hangzik.

Amúgy egy igazán remek napot zártam. A múlt heti után meglepően kedves volt a terhespatológus, Ákossal jót ebédeltünk, a Madarászban előreléptem (ld. fent) Niki-Mikivel meg pont olyan volt mint régen.

És hogy ne feledjem megemlíteni: úgy tűnik, elkezdtek jelentkezni a jóslófájások.