Ettől a pillanattól kezdve viszont nem volt megállás. Pulykát sütöttünk, salátához valót szecskáztunk, tartárt kevertünk, rendet raktunk, csillogósítottunk, suvickoltunk, már-már vikszeltünk, vakszoltunk és szidoloztunk is, de megérte.

Délután fél 4-kor aztán befutott Jézuska az ajándékokkal is, majd 4-kor megint, majd futottunk mi is egy kicsit utána, de elkaptuk. Végül újra itthon, degeszen, álmosan.

Az volt a terv, hogy a karácsonyfát visszafogottan, már-már szerényen díszítjük. Aztán kibontottuk, és rá kellett jönnünk, hogy egyetlen szóval lehet jellemezni a helyzetet: újratervezés. Lett tíz négyzetmnéternyi díszítendő felületünk. Így aztán az angyalfánk senem visszafogott, senem szerény, hanem meglehetősen csicsás. De az illata a vizuális sokkot kellőképpen ellensúlyozza.

Mikrodiktátor délután négykor kipucolta a cipőjét és azóta ötpercenként megkérdezi, mikor rakjuk ki az ablakba. Szerintem annyira be van sózva, hogy számítok egy hajnali 05:10-es ébresztőre.

Tegnap lementem vásárolni amolyan készletfeltöltő céllal, de arra nem számítottam, hogy a mai egynapos zárvatartás miatt sehol nem kapok majd kenyeret. Még szeleteltet sem. Gyorsan ellenőriztem, hogy a sóletkonzervek is fogynak-e, mert ha igen, akkor vettem volna én is néhányat és ma reggeli után leköltöztem volna a családdal az atombunkerbe.
‪#‎egynapignincsbolt‬ ‪#‎nyilvánjönavilágvége‬

Ma hazatérvén az utolsó teendők elvégzése után egyszerre találtam egy levelet Orbán Viktortól, meg egy maréknyi AnthonBerg-et a postaládánkban. Az előbbi a kukában landolt, az utóbbi a fa alatt kötött ki (és ezúton is köszi érte Asztronautának). A fa alatt, amit meghozott a Jézuska reggelre, DÖBBENET! 

A nyaralásról készített videót ma még csak ötödjére nézzük meg (az "Anyaaaaa, nézzük meg a Dádidádi-dádádát!" folyamatos ismétlelgetése egy idő után egy CIA-ügynököt is megtörne), de mivel én már nem nézek oda, sosem találom el, mit eszik a Nínóka (kürtös kalács? banán? ropi? attól függ, hol tartunk). A mosás lassan lemegy, minden tegnap este lehányt alvójáték és ágynemű ragyog a tisztaságtól, BudaiPasa legnagyobb örömére pedig ma reggel nem dobta ki Lénóka az antibiotikumot. Lénóka, aki mostanában játék közben többször basszamegezett egyet, nem csekély riadalmamra.

BudaiPasa mindjárt befejezi a porszívózást, a pulyka is készül, és lassan mi is kiöltözünk.

Boldog Karácsonyt!

Mi sem jellemzőbb, hogy tegnap minden programunkat lemondtuk 30-ig, mertmivelhogy a Pulya valahol összeszedett egy izmos kis tüdőgyulladást. Mit is mondhatnék erre... A meghittség így mindenesetre garantált. :)

Ma délután leettem a 4500 forintból az áfát a Trófeában. Mit ne mondjak, jól jártak velem. Aztán kaptam egy e-mailt és sebtiben meg is rendeltem Gergő ajándékát, szóval újabb pipa került a nemlétező karácsonyi tennivalók-listámra. Ja, hogy miért nem létezik? Mert nincs időm megírni. Mert olyan fáradt vagyok, hogy tegnap este pl. hamarabb aludtam, mint Mikrodiktátor, akit egyébként altattam és kétpercenként riadtam fel arra, hogy folyik a nyálam. Mert már annak is örülök, hogy az öt kötelező recept alapján össze tudtam állítani egy épkézláb karácsonyi bevásárlólistát, bár nem vagyok benne biztos, hogy minden hozzávalónál jól adtam össze a végmennyiséget (létezik egyáltalán ilyen szó???). 

Köszöntem a figyelmet.

Reggel még Mikrodiktátor is érezte, hogy ma ünnepnap van, mert hét óra után pár perccel kezdte csak a napot, plusz hajlandó volt bödönyölni is velünk egy kicsit. Kilenc óta viszont jómunkásemberek kopácsolnak/fúrnak a ház teljes külső kerületén, és nem kérdezem, miért pont ma, hiszen nyilván máskor nem volt rá idejük, hogy kezeljék az épület beázási problémáit. Én pedig kisvártatva forradalmi hangulatú mosogatásba kezdek: bekapcsolom a Petőfit, és eltakarítom a tegnapi pizzasütés romjait.

Büszkeséggel tölt el, hogy a Glamour-nappal összekötött IKEA-látogatás során többször is tudtam nemet mondani. Így nem vajas kiflin fogunk élni három hétig.

Két évvel ezelőtt szaladgáltunk csokrok és cipők után, lecsődítettünk tizenegy embert Balatonszemesre és nem késtük le a saját esküvőnket. És mivel BudaiPasa is odaért majd egy éve a szülésre, így megállapíthatom, hogy nem vagyunk azok a késős fajták.

Még a zúgó orkán sem tudott megakadályozni minket abban, hogy tegyünk egy sétát ebéd után. És hála az égnek, a Viasat3 sem tántorodott el - húsvét és orkán ide vagy oda -, hogy leadja az Éden Hotel ismétléseket.

Maglódon két tortás és egy tortátlan nap pelenkázós hátizsákkal és több-kevesebb pihenéssel.

Aztán. Jött egy Kerka a családba április negyedikén, ötödikén a huszonkilencedik április ötödikei Vince-napot ünnepeltük és Lénárd is betöltötte az öt hónapot. Mindezek örömére elköltöttem egy csomó pénzt - leginkább magamra -, kaptam egy bodzaszörpöt a Pántlikában, egy szelet sütit a színházban és voltam a MOST-ban tejfakasztani.

Majd. Tegnap jött Diácska, aztán elment. Estefelé BudaiPasa átkopogott Pupp nénihez a receptért és kalácsot sütött.

Ma meg. Sajtleves és sajtos pirítós ebédre a böjt jegyében, és még dédiéket is meglátogattuk. Egy óra sonkabontásig.

Két napja az ablakunk alatt törik az aszfaltot a fijjug, és sajnos a Nezsi sem megoldás, mert ott meg a szomszédban végeznek teljes körű (azaz vakolatleverős, kopácsolós, falbontós) házfelújítást. Nekem már elkezdett fájni a fejem, de Lénárdom jól bírja. Alig tízpercenként kell csak visszaaltatni. A köztes időben kicsit szerkesztgettem a blogsablonomat és büszke vagyok, hogy az autodidakta módon elsajátított hézagos ismereteim HTML-ből nyomokban még megmaradtak, mert így legalább ötleteim voltak, hogy hogy a túróba csináljak felsorolást a linkekhez (és bejött).

Tegnap hazafelé tartva a dokimtól a hetesbuszon meglepődve vettem tudomásul, hogy a combomra lépett egy néni. Majd a Nezsiben felköszöntöttük Szonját, aki immáron hatéves, ma pedig előrehozott negyedik születésnapot ünneplünk Zalánnal. Tortadömping, ahogy mi szeretjük. És csak reménykedni tudok, hogy Tökmag nem fogja szétordítani a délutánt, mert szeles idő jön és feltehetően a terhesség alatt lenyeltem egy barométert, ami a kölökben kötött ki, aki így a frontok és a szél közeledtével hangjelzést bocsát ki. A legutóbbi ilyen délután végére büdösebb voltam, mint egy farkasalom, mert persze az adrenalin nem egy eau de toilette, én meg fajfenntartásilag ideges leszek a bömböléstől.