Diós.Kalács.

Van az úgy.


eldöntendő kérdések.

2015. november 16. 20:05 - dioskalacs

ma komoly kérdésekben kellett döntsek:
a) mit ebédeljek? (húst krumplival)
b) minek minősítsem a különbözetet ahelyett, ami a jegyzőkönyvben szerepel? (nekem lett igazam. mindig nekem lesz igazam a végén.)
c) mit vegyek a boltban? (kiflit, joghurtot, kivit)
d) milyen színű akrilfestékkel fessek hungarocell-gömböket? (türkiz, narancs, kevert napsárga)
e) a gyereket november végén - nevelés nélküli munkanap lévén az oviban - anyámra hagyván menjek-e a világvégére táncolni? (erősen hümmhümm-kategória)
f) legyek-e akkora balek, hogy elvállaljam a szülői munkaközösségi tagságot pusztán azért, mert hízelgő rám nézve, hogy az óvónénik rám gondoltak? (mi sem természetesebb...)
és még csak hétfő van.

Szólj hozzá!

De anyaaaaaaaaaa, bééééküljünk ki!

2015. június 23. 21:47 - dioskalacs

Mikrodiktátor érzékeny gyerek.

Meg persze okos, meg gyönyörű és vannak pillanataim, amikor csak facsarodom tőle és váratlanul olyan érzelmi lökés ér, mint szülés után, amikor néztem az alvó kisfiamat és egyik pillanatról a másikra elkezdtek ömleni a könnyeim. Nehezebbek azok a pillanatok, amikor a féltés csordul túl, jellemzően félálomban és magatehetetlenül rettegek valami arctalantól, ami árt neki, hogy aztán BudaiPasa ne tudja, mi a kutyaúristen lelt engem, amiért zokogva ülök fel az ágyban.

De persze Mikrodiktátor három és fél évesen nem csak játék és mese, hanem egy merő dac is tud lenni, meg türelmetlenség, meg szeleburdiság, amit alapesetben el lehet humorizálni. Alapesetben. Lehet higgadtan is kezelni. Lehet. És van, hogy nincs türelem, hogy gurul a gyógyszer messzire, hogy nincs kísérletező kedv, beleállok én is a szituációba, mint a gerely. Vagy legalábbis nem édibédizek, hanem ultimátumot adok. Esetleg lassan, megfontoltan elindulok.

És ilyenkor jön a legörbült szájjal üvöltés: "De anyaaaaaaaaaaaa, bééééküljünk ki!". Ma nagyjából fél óra alatt négyszer. Egyszer sem durvult el a dolog, csak érezte a feszkót. Hogy állunk az esőben az utcán, rajtam a táskám, meg az övé, egyik kezemben a bevásárlás, a másikban a bevásárlószatyorba nem férő 24 tekercses klotyópapír, rimánkodok neki, hogy haladjunk, ő meg toporog egy pocsolyában a nem-gumicsizmájában és vár. Gondolom hogy kikeljenek az ebihalai.

Persze tölthetném a fejem SződyJudittal, VidaÁgival, CziglánKarolinával, Vekerdyvel, Ranschburggal, örömködhetnék, hogy éppen a pszichológiai érés melyik fokát tapossa a pulya, de a hétköznapokban ez gyakran redukálódik arra, hogy a) nehéz a cucc, b) már csak a tökömre akaszthatnék egy viharlámpást, c) hideg van és esik, d) milyen fázisokat tudok még beiktatni a kommunikációba, ami megelőzi a sakálüvöltést, tehát nem szalad rá össze fél Herminamező, és ilyenkor a tudományos és fennkölt helyett már csak arra törekszem, hogy legalább lennkölt ne legyek.

Az nem kérdés, hogy tudok sakálüvölteni. Csak azt nagyon nehéz varázsütésre abbahagyni. Az üvöltés a kontrollvesztésem legbiztosabb jele és utána már csak a lelkiismeret-furdalás marad, hiszen Mikrodiktátor bármennyire is okos és szép, csupán három és fél éves. Kisgyerek. Lelke meg akkora van neki, mint egy óriáskerék.

Hát így vagyunk.

Szólj hozzá!

Gyerekbeszéd.

2014. július 06. 16:31 - dioskalacs

- Mondd apának, hogy keljen fel, hasára süt a nap.
- Apaaaaaaaa! Hasadra süt a nap.
- Most mondd apának, hogy jó, hogy hazajött.
- Apaaaaaaaaa! Jó, hogy... Keltsd fel a hasadat!

-------------------------------------------

Pancsolás után, mindenben utánozva Zalánt, aki törölközőbe csavarva felpattant a hintaágyra:
- Anyu, én is hintázhatok bebigyulálva?

 

Szólj hozzá!

Kell egy hét.

2014. július 04. 22:22 - dioskalacs

Mozgalmas hetünk volt Mikrodiktátorral, amilyen már ritkán: kettesben. Reggeliztünk a Lipótiban, ebédeltünk az irodában, voltunk vásárolgatni a belvárosban (a harmadik boltban mintegy 30 mp után hangzott el, hogy "anyuuuu, menjünk kiiiiiiiiiiiii!!!"), voltunk látogatóban, fogadtunk vendégeket, néha összevesztünk, egyszer pedig mindketten a piros cipőnkben voltunk. Hozta rám a frászt éjfélkor, amikor megjelent a hátam mögött, miközben éppen azt ellenőriztem, hogy van-e baltás gyilkos a lakásban (tényleg), majd közölte, hogy ő nagyobb a Malacnál (játék), de kisebb a Zalánnál (unokatesó). Ébresztett hajnalban azzal, hogy "Anyuuuuuuuu! Kelj fel és mosolyogj!". És bár egészen belejött a vásárlásba a DM-ben, de terhességi tesztet végül mégsem vettünk, az ennél kevésbé izgalmas cuccok közül viszont nem mindent szúrtam ki időben, így kereskedelmi mennyiégben vásároltunk tusfürdőt (két ugyanolyat és egy különbözőt - rejtély) és h&s sampont (két mentolosat és egy eukaliptuszosat - misztikus).

Szólj hozzá!

zűrös nap.

2014. február 01. 21:06 - dioskalacs

ma a kétéves-és-háromhónapos ebéd és alvás után a nezsiből hazafelé teljes eltökéltséggel közölte velem félúton - az egyébként tízperces sétának a huszadik percében (igen, tetű lassan haladtunk) -, hogy akkor ő most megy és felszáll egy villamosra. még el is köszönt. és ez volt a harmadik pontja a hazaútnak, ahol megkörnyékezett a laposguta. nem beszélve arról, hogy milyen kitartóan tud ülni azon a rohadt motoron az ónos esőben és nem haladva nézni a metrót a kerepesin. de az még délelőtt volt, amikor még legalább hajlandó volt felszállni a járgányra.

mindenesetre az "oké, ha nem jössz, akkor anya nélküled megy haza apához!", illetve a "ha nem jössz, kidobom a motort az első kukába!" nyilvánvalóan nem működnek. a karjánál fogva húzni az artikulálatlanul bömbölő gyereket pedig mindig csak a kívülállók szemszögéből megbotránkoztató látvány. mert ha elengedem, akkor három dolog történik: a) ismét lecövekel, vagy b) elkezd sétálni - visszafelé, esetleg c) kitalálja, hogy vegyem fel. az első kettő értelemszerűen nem visz előre, a harmadik pedig csupán megfontolandó, mivel mikrodiktátor tizennégy kiló - pucéran.

Szólj hozzá!
Címkék: hiszti anyaság

Csodálatos, fantasztikus.

2013. december 29. 18:45 - dioskalacs

Mikrodiktátor délután megdicsérte a frizurámat. Előtte nem sokkal igazán csodálatosnak tartotta, hogy lejárt a mosás és néhány hete már egy csomó minden fantasztikus. Van itt ám szókincs, és még csak kétéves. Mostanában ennek megfelelően egyébként komoly hisztik, pofonok és hajigálások jellemzik a Pulyát, de aztán törvényszerűen olvadok tócsává, amikor hozzám bújik, megsimogatja az arcom, közli, hogy "Nagyon szeretlek, Anya" és ad egy puszit.

Szólj hozzá!

Karácsony. Ismét. Most már tényleg.

2013. december 24. 12:57 - dioskalacs

Ma hazatérvén az utolsó teendők elvégzése után egyszerre találtam egy levelet Orbán Viktortól, meg egy maréknyi AnthonBerg-et a postaládánkban. Az előbbi a kukában landolt, az utóbbi a fa alatt kötött ki (és ezúton is köszi érte Asztronautának). A fa alatt, amit meghozott a Jézuska reggelre, DÖBBENET! 

A nyaralásról készített videót ma még csak ötödjére nézzük meg (az "Anyaaaaa, nézzük meg a Dádidádi-dádádát!" folyamatos ismétlelgetése egy idő után egy CIA-ügynököt is megtörne), de mivel én már nem nézek oda, sosem találom el, mit eszik a Nínóka (kürtös kalács? banán? ropi? attól függ, hol tartunk). A mosás lassan lemegy, minden tegnap este lehányt alvójáték és ágynemű ragyog a tisztaságtól, BudaiPasa legnagyobb örömére pedig ma reggel nem dobta ki Lénóka az antibiotikumot. Lénóka, aki mostanában játék közben többször basszamegezett egyet, nem csekély riadalmamra.

BudaiPasa mindjárt befejezi a porszívózást, a pulyka is készül, és lassan mi is kiöltözünk.

Boldog Karácsonyt!

Szólj hozzá!

BKK.

2013. november 30. 15:37 - dioskalacs

Ma Mikrodiktátorral nekivágtunk a városnak. Sikerült két óra leforgása alatt annyi BKK-járatot kipróbálnunk, amennyit a fejemben folyamatosan kattogó útvonaltervező lehetővé tett (3-as villamos, Kisföldalatti, Combino, 49-es villamos, 47-es villamos, 74-es troli). Minden tömegközlekedési eszközön nettó két és fél nyugdíjas jegyezte meg, hogy Lénó milyen jó húsban van és csak egy volt, aki inkább lánynak nézte volna. És az egyetlen dolog, ami valódi riadalmat keltett a gyerekben, a Vörösmarty téri karácsonyi vásár színpadán harsogó zenekar volt. Viszont a 49-es vezetője príma - Emil Rulezt megszégyenítő - utastájékoztatást küldött nekünk (a Fővám téren speciel nyolc nyelven), melynek során közölte például, hogy "nagy tisztelettel lityi-lötyögünk a Belvárosba, ahol is megtaláltam a Kálvin teret!!!". Minderre feltette a koronát a kisfiam, aki helyet foglalva a 74-esen így nyögött: "Jaaaaaaaaaaaj a derekam!". Én itt kezdtem el sírdogálni.

Szólj hozzá!

Tegnapi anyaság-rovatunkban:

2013. október 07. 08:25 - dioskalacs

Jelenet: Lénó (egyébként befuccsolt) délutáni altatása, időpont: 45. perc, valamikor ebéd után.
- Lénó, anya nem szeretné, ha bedugnád az orrába a Rongyit! (a beavatatlanok számára: ez egy csíkos alvórongy, jelentőségét híven tükrözi, hogy már nagybetűvel írjuk a nevét - a szerk.) - szóltam rá Mikrodiktátorra.
- Légyszi, anyaaa!
Felsírtam a gyönyörűségtől. Nincs még két éves, és milyen szépen kért!

Szólj hozzá!

Cellulóz.

2013. július 21. 15:13 - dioskalacs

gondoltam, ebéd után gyors (20-30 perc) altatás, és eszem én is, addig kibírom. amikorra úgy 75-80 perc után a gyerek végre elalszik, pont nem fog érdekelni, hogy van egy kis papír a kenyéren. a resztelt máj íze prímán elkendőzi a cellulózt.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása