- Hát te, nem szabin vagy? - kérdi egy kolléga.
- De, csak behoztam a táppénzes papíromat.
- Beteg voltál??? De semmi komoly, ugye? (Itt kérdezem: MILYEN HÜLYE KÉRDÉS MÁR EZ???)
- Nem, semmi extra. - Mit tökösködjek azzal, hogy tkp. kórházban voltam és telenyomtak infúzióval, meg gyulladáscsökkentővel és csak mázlim volt, hogy nem kellett vért kapnom?
Mikrodiktátor ekkor érezte úgy, hogy ideje tisztázni a helyzetet:
- Igen, anyát elvitte egyik éjjel a mentő.
Mikrodiktátor nyomatékosít:
"Anya, most már menj ki. Érted? FOGOD?"
A Tiszánál nézem a cipőket. Mindegyikből egységesen 39-es van kirakva, így persze esélyem sincs bemérni, melyik csukát érdemes a szívembe fogadni. Kérdi az eladó srác, hogy segíthet-e, mire én megkértem, pusztán tájékoztatásképpen árulja már el, hogy a nekem bejövős modellből van-e kisebb méret. Persze hogy nem volt. Nem adta fel.
- Abból - mutatott egy türkizkék, száz méterről is élénken ragyogó darabra - van.
- Szép az, csak hát mostanság inkább dolgozni járok, semmint fesztiválra.
- Nem lehet olyan szigorú a munkahelyed, hol dolgozol?
- Egy hivatalban jogászként.
- Esetleg nem tetszik megnézni azokat ott?
- Szerintem térjünk vissza a tegezéshez...
Anyám!
- Rajzolj oda engem is az íróasztalomhoz!
- Akkor legfeljebb egy pöcsöt rajzolhatnék, de nem fogok.
Hiába, az élet vidám, a kollégák közti összetartás pedig kiemelt fontosságú.
Hajnali 6.45. "Anyaaaa! Nyisd ki a szemeeed!"
Jelenet: Lénó (egyébként befuccsolt) délutáni altatása, időpont: 45. perc, valamikor ebéd után.
- Lénó, anya nem szeretné, ha bedugnád az orrába a Rongyit! (a beavatatlanok számára: ez egy csíkos alvórongy, jelentőségét híven tükrözi, hogy már nagybetűvel írjuk a nevét - a szerk.) - szóltam rá Mikrodiktátorra.
- Légyszi, anyaaa!
Felsírtam a gyönyörűségtől. Nincs még két éves, és milyen szépen kért!
ma a H&M-ben inget próbálok.
- na milyen, Lénó?
- csinos.
méghogy a férfiakkal nem lehet menni vásárolni!
A délelőtt folyamán megoldottam az életemet: 1) lesz új telefonom cserébe még két évig szolgálom a szolgáltatómat (akikhez egyébként immáron eddig is 12 évig hűséges voltam), 2) töröltettem a yahoo-fiókom felfüggesztését. ez utóbbi ékes angol nyelvű csetelésben merült ki egy Ivy nevű emberrel/robottal, aki néha rám dörrent (We have not heard from you. Do you still wish to continue the chat?), mert én éppen Lénóka - jelenleg a fiam így emlegeti saját magát - után szaladgáltam...
Heti gyöngyszem a maglódi fagyizóból: "Óvatosan edd azt a fagyit, mert nincsen ötödik kezem!".
Kedd.
Az úgy kezdődött, hogy Karácsonykor már járni fog. Mit járni, szaladni!
Jó, Karácsonyra még nem járt. Aztán sorra hagytuk el a tizennégy, -öt, -hat hónapokat és már kezdtem egy kicsit aggódni, hogy miért pont az én fiamban nem lelhető fel a késztetés egy morzsája sem az önállósodás iránt. Persze jelek már voltak. Néha elengedte amibe kapaszkodott, de a huppanás nagyobb élmény volt, mint az állás. Olykor a kanapé mellől odavetette magát hozzám, de ezt a legritkábban kísérte lépés. De ma, ma megtört a jég. Lénárd egyszercsak rájött, és már csinálta is.
Én? Én meg megírom.
Csütörtök.
Vercsi a gyerekeknek: "Képzeljétek, Lénó már jár!" Zalán: "Hova???"
Vasárnap reggel.
Pokoli éjszaka genoviai árvákkal és a félórás alvási ciklusok között egy órákat üvöltő Tökmagnak köszönhetően nettó két óra alvással. Üvöltés oka a kislábujján nem be-, hanem hülyén nőtt köröm. Tanulság: mindig lehúzni a zokniját, ha nem tudom mi a baja.
Vasárnap este.
Lénárd az etetőszéket tologatja a nappaliban. Nyilván ennek Babómari örül a legjobban, aki a múltkori affér óta a nemköszönést választotta, mint a konfliktuskezelés korszerű és vérintelligens módját. Ugyanakkor annyira meglepődött, hogy én meg a minap ráhellóztam, hogy visszaköszönt. Jól kib@sztam vele.
- Szerinted mit csinál?
- Szerintem kakil.
Az öcsémmel folytatott mai beszélgetéseknek köszönhetően a második pólóm is egy Dove dezodort használó oroszlán szagát viseli. Éljen!
- Jó még az a párizsi? - kérdezte BudaiPasa.
- Még tizedikéig. - felelte Dióskali.
- Jó, de ma tizenkettedike van...
Öt perccel a zsebtévé beüzemelése után Dióskali tereget és közvetíti a porontyot pelenkázó BudaiPasának a HBO-n látottakat.
Dióskali: - Lesz a Karib-tenger kalózai.
BudaiPasa: - A negyedik rész? És mikor?
Dióskali: - Nem tudom, nem tudtam elolvasni, annyira aprók voltak a számok...
07.07-10.30
Felkeltünk, majd visszafeküdtünk és hármasban a nagyágyban aludtunk egy jót. Közben megtaláltuk Asztronauta képeslapját. :)
10.30
BudaiPasa: Tudod mit nem vettünk?
Dióskali: Nem.
BudaiPasa: Szaloncukrot.
12.00
BudaiPasa: Félve kérdezem meg, de a pulykát nem kéne elkezdeni főzni?
Dióskali: Óóóóóóóóóóóóbasszameg!