Ettől a pillanattól kezdve viszont nem volt megállás. Pulykát sütöttünk, salátához valót szecskáztunk, tartárt kevertünk, rendet raktunk, csillogósítottunk, suvickoltunk, már-már vikszeltünk, vakszoltunk és szidoloztunk is, de megérte.

Délután fél 4-kor aztán befutott Jézuska az ajándékokkal is, majd 4-kor megint, majd futottunk mi is egy kicsit utána, de elkaptuk. Végül újra itthon, degeszen, álmosan.

Az volt a terv, hogy a karácsonyfát visszafogottan, már-már szerényen díszítjük. Aztán kibontottuk, és rá kellett jönnünk, hogy egyetlen szóval lehet jellemezni a helyzetet: újratervezés. Lett tíz négyzetmnéternyi díszítendő felületünk. Így aztán az angyalfánk senem visszafogott, senem szerény, hanem meglehetősen csicsás. De az illata a vizuális sokkot kellőképpen ellensúlyozza.

Ma hazatérvén az utolsó teendők elvégzése után egyszerre találtam egy levelet Orbán Viktortól, meg egy maréknyi AnthonBerg-et a postaládánkban. Az előbbi a kukában landolt, az utóbbi a fa alatt kötött ki (és ezúton is köszi érte Asztronautának). A fa alatt, amit meghozott a Jézuska reggelre, DÖBBENET! 

A nyaralásról készített videót ma még csak ötödjére nézzük meg (az "Anyaaaaa, nézzük meg a Dádidádi-dádádát!" folyamatos ismétlelgetése egy idő után egy CIA-ügynököt is megtörne), de mivel én már nem nézek oda, sosem találom el, mit eszik a Nínóka (kürtös kalács? banán? ropi? attól függ, hol tartunk). A mosás lassan lemegy, minden tegnap este lehányt alvójáték és ágynemű ragyog a tisztaságtól, BudaiPasa legnagyobb örömére pedig ma reggel nem dobta ki Lénóka az antibiotikumot. Lénóka, aki mostanában játék közben többször basszamegezett egyet, nem csekély riadalmamra.

BudaiPasa mindjárt befejezi a porszívózást, a pulyka is készül, és lassan mi is kiöltözünk.

Boldog Karácsonyt!

Mi sem jellemzőbb, hogy tegnap minden programunkat lemondtuk 30-ig, mertmivelhogy a Pulya valahol összeszedett egy izmos kis tüdőgyulladást. Mit is mondhatnék erre... A meghittség így mindenesetre garantált. :)

Ma délután leettem a 4500 forintból az áfát a Trófeában. Mit ne mondjak, jól jártak velem. Aztán kaptam egy e-mailt és sebtiben meg is rendeltem Gergő ajándékát, szóval újabb pipa került a nemlétező karácsonyi tennivalók-listámra. Ja, hogy miért nem létezik? Mert nincs időm megírni. Mert olyan fáradt vagyok, hogy tegnap este pl. hamarabb aludtam, mint Mikrodiktátor, akit egyébként altattam és kétpercenként riadtam fel arra, hogy folyik a nyálam. Mert már annak is örülök, hogy az öt kötelező recept alapján össze tudtam állítani egy épkézláb karácsonyi bevásárlólistát, bár nem vagyok benne biztos, hogy minden hozzávalónál jól adtam össze a végmennyiséget (létezik egyáltalán ilyen szó???). 

Köszöntem a figyelmet.

Négy napja csak eszünk, és Lénárdnak semmilyen reakciója nem volt sem a fa, sem pedig az ajándékok láttán (avagy leszarta), de ha eltettem az örökölt toronyépítő játékot, akkor képes volt behisztizni.

Nem emlékszem, írtam-e "Karácsony kettesben" bejegyzést tavaly, és nincs is kedvem megnézni. Illett volna, hiszen az ötödik volt az első olyan karácsonyunk BudaiPasával, amit végig együtt töltöttünk. Mindenesetre ez a hatodik és most megint hosszú éveknek kell eltelnie, hogy ismét kettesben legyünk, de ezt egyáltalán nem bánom. Igaz, Lénárd még csak annyit érzékelt az egészből, hogy "Szembi ül! Ül! ÜL!Űűűűűl! Anya nézd meg a papírját, hogy kell leültetni!", "Mit kaptál Zalán? - Tomászoszoft!", "Nagyon csinos vagy Szonjuska!", "Akkor most lényegében filléres aszparáguszt eszünk...", meg hogy "Ez a kedvencem, fokat kérek! - Kóstold meg! - De rengeteget kérek! - Előbb kóstold meg! - Ez UNDORÍTÓÓÓÓÓÓÓÓ! - Nem megmondtam?!", de szerintem jó volt. Aztán itthon megkapta mindenki az ajándékát, megnéztük a Holdhercegnőt (remélem bent ragad a karácsonyi műsorkínálatban még egy pár évig...), a Micsoda nőt (ehhez annyira nem ragaszkodom) és Maszat ellenállt a legelszántabb altatási kísérleteinknek is, végül negyed négykor adta fel a harcot.

Nem emlékszem, voltam-e valaha is ilyen fáradt december 25-én, de nem is érdekel. Lényeg, hogy már megírhattam az első "Karácsony hármasban" című bejegyzésemet.

A karácsonyfánknak nincs csúcsa, csak mélyedése. Lénárd ajándékának apa örül a legjobban. Egy órája legózik.

07.07-10.30

Felkeltünk, majd visszafeküdtünk és hármasban a nagyágyban aludtunk egy jót. Közben megtaláltuk Asztronauta képeslapját. :)

10.30

BudaiPasa: Tudod mit nem vettünk?
Dióskali: Nem.
BudaiPasa: Szaloncukrot.

12.00

BudaiPasa: Félve kérdezem meg, de a pulykát nem kéne elkezdeni főzni?
Dióskali: Óóóóóóóóóóóóbasszameg!

A pulyka pácban, a mézes dobozban, a hókifli tálban, a zserbó felett dermed a csokimáz.

BudaiPasa alszik.

Lénárd alszik.

Dióskali alvajár.

Mosni kéne. Mosogatni kéne. Takarítani kéne. Meg kéne csinálni a laptopot/internetet, mert valami nem stimmel velük. Csokis-narancsos kekszet kéne sütni. Halászlevet kéne főzni.

Ja, és Maszat két hét alatt 2x360 grammot szedett fel. Sebaj! Majd ő is használhatja a lépcsőgépemet.

Szeretem a karácsonyt, mert tuti ajándékokat kapok (valljuk csak be bátran), mert olyan ételeket készítünk, amit az évben máskor nem (így karácsonyi pulyka, zserbó és non plus ultra), BudaiPasa a téli szünet miatt sokat van itthon. Meg mert végre Maszattal mindketten kitanultuk a szoptatást, így én sem vernyogok a fájdalomtól és ő is csak akkor, ha hamarabb gondoltam befejezni, mint ő. Vagy ha kakil közben és azt akkor ötvenéves, százötven kilós, sörhasú németeket megszégyenítő hangeffektekkel megtűzdelve.

Amúgy vicces (valójában nem az), hogy mennyien akarják kéretlenül a tapasztalataikat, mint kizárólagos aranyösvényt, a gyermeknevelés általuk felfedezni vélt spanyolviaszát, mint egyetlen célravezetőt rámerőltetni. És nem csak meghallgatnom kell, hanem megígérnem, hogy ezentúl eszerint élek majd. Pedig eszem ágában sincs, csak nem állok le vitázni, mert minek. És amint megnyugtattam az önjelölt Spock Doktorokat, meg Ranschburg Doktorokat, hogy minden úgy lesz, ahogy javasolják, ők fellélegezve magamra hagynak, én meg tökéletes lelki nyugalommal adom a gyereknek cumisüvegből - és nem pohárból - a vizet, kanalazom belé - Grip Water helyett - az Espumisan-cseppeket, veszem fel, ha sír - mert inkább elrontom, semmint hogy egy öt és fél hetes porontyot magára hagyjak -, és adok neki cumit, ha egyszer igénye van rá. Mert az önjelölt Spock Doktorok és Ranschburg Doktorok még nem tudják, hogy egy öthetes porontyot nem kezd el az ember nevelni azokkal a módszerekkel, amik még egy felnőttnél sem válnak be.

Maszat tokát és hurkákat növesztett, majd megkezdte a második hónapját idekint. Karácsonyra több legója lesz, mint nekem valaha és megrendeltem az első mesekönyveit is. Mindeközben Dióskali spontán fogyott 11 kilót és még mindig nem fér bele egyetlen régi nadrágjába sem.