Igen, nagyon rég írtam és igen, nincs mentségem rá, de valahogy nem jött a kedv. Pedig esemény volt bőven, hiszen nagyjából ezerötszáz programunk volt megbeszélve közelebbi és távolabbi ismerősökkel, amiket nagyjából kettő kivételével persze le kellett mondjak mindenféle betegség miatt, de az a kettő (Orsi, Nimród és Enikő látogatása, valamint színház Asztronautával) igazán jól sikerült.

A csúcspont amúgy a múlt hétvége volt: Lénárd Maglódon lábadozott, amíg én itthon haldokoltam aktívan és mély átéléssel és csak azért nem volt hihető, hogy majd' elsorvadok magamra hagyottan, BudaiPasa és Kiscsikó nélkül, betegen és árván, mert megnéztem másfél évadnyi Szívek Szállodáját, és csak nyekkennem kellett, hogy a Nezsiből kapjam az ellátmányt.

És a legújabb, hogy Lénó nyugdíjba küldte a rácsos ágyat, ugyanakkor kétszer akkora hely is kevés neki az alváshoz, extázisba esik, ha meglátja, hogy az apja hazaérkezvén felkapcsolja a villanyt az előszobában (ATAAAA!), továbbá nem élhet muzsikaszó nélkül, mert amint a zene elhallgat, azonnal jelel, mutogat és felháborodásának ad hangot, hogy azonnal de rögtön csendüljön fel valami.

Hát így élünk mi.