Lénárd betaknyosodott, így vettünk egy kicsivel halkabb porszívót. Az összefüggés a BabóMari. Mondjuk a jövő héten bekopogok hozzá egy doboz sörrel csokival, mert a porszívó még így is hangos. Főleg az éjszaka közepén.

A tévénk romladozott, aztán el is romlott. Visszatért a lakásunkba Mikrokefál, a házimozirendszerre erősített zsebtévé. Keresem a szemüvegem színházi látcsövemet.

Végül íme egy kép Maszatról Dióskaliról.

Hol a lába?

Bosszantó a Danone Activia JóEstét reklámja (jaj mit egyek - neeeem, nem akarok elnehezülni, megállom - hohóóóóóó, van ám itten könnyű nasi éjszakára) akkor, amikor Dióskali - úgy is mint anya - háromszor melegíti újra a krumplifőzeléket, mert a ded azonnal elkezd üvölteni, amint kiteszi a lábát a konyhába. Így könnyű nem enni.

Megoldás: bebugyolálni egy jó nagy plédbe, szájába dugni a cumit és lefektetni Doktor House-t nézni a kanapéra. Így egyébként nagyon cuki is.

Most pedig megpróbálok behozni egy krémest. Remélhetőleg nem túl merész terv...

És. Ma megérkezett Maszat születési anyakönyvi kivonata és a lakcímkártyája is. Fura dolog az anyja nevénél a sajátomat látni.

2011. november 5-én 09:25-kor megszületett Tapa Lénárd Boldizsár.

És ami kimaradt:

Az, amit eddig szívásnak gondoltam, mind eltörpült amellett, amit november 3-án az ultrahang alatt-után kaptam a nyakamba, amikor kiderült, hogy Maszat valószínűleg semmit nem fejlődött három hét alatt. Az éppen előkerített doki javaslatára hazabuszoztam (bőgve) és BudaiPasával postafurdultával mentünk vissza a pakkal, mivel azonnal felvettek az osztályra megfigyelésre. Ebből az lett, hogy másnap indítják a szülést is (miután két orvos - köztük a sajátom - is elmagyarázta, miért van erre szükség, nem ütött szíven az ügyeletes orvos teljesen felesleges tájékoztatása, miszerint "ennek a terhességnek véget kell vetni", de lehet, hogy más ezért a szóhasználatért megütötte volna a fickót). Az indítás egy kicsit tolódott, de szombaton - minden előzetes figyelmeztetés nélkül - negyed kilenckor közölték, hogy akkor irány a szülőszoba, mire hívtam BudaiPasát. Az első összehúzódásnál pedig azt közölték, hogy irány a műtő. Amint elkezdtem pánikolni, BudaiPasa is megérkezett szülésre készen, hóna alatt a kék csomaggal. Ettől a perctől fogva megnyugodtam, mert a műtétre olyan gyorsan készítettek elő, hogy felfogni sem volt időm a dolgot és már hallottam is, hogy "nem is olyan pici ez a baba!", majd felsírt Lénárd, aztán az arcomhoz tartották. Végül a szülőszobán kötöttünk ki meghosszabbított nyitvatartással (engedelmünkkel amíg a beteghordó Imi lerótta tiszteletét Albert Flórián búcsúztatóján), ami életünk legboldogabb négy és fél órájának bizonyult.

Lénárd paraméterei:

születési súly: 2960 gramm
születési hossz: 54 cm
lábméret: 46-os :)

Ezúton is köszönöm a Péterfy Sándor Utcai Kórház szülészetének, elsősorban Anga doktornak és Domokos doktornak, Gizus szülésznőnek, az ultrahangosoknak és a műtős csapatnak, hogy Lénárd zökkenőmentesen jöhetett a világra. Köszönöm továbbá a Kelly's Bicycles-nek, hogy BudaiPasa még időben odaért a műtétre. :)

Hosszas netes keresgélés és boltban megtekintés után Dióskali vér, veríték és könnyek árán összeállította a Nagy Babakocsiösszehasonlító Excel-táblát (ár, méret, mit tud, mit nem tud, stb.), melynek eredményeképpen BudaiPasa kellően hülyének nézett, de döntött: a madaras legyen*. És már az ablak előtt süti a nap a születendő férfiember járgányát. Ehhez egyébként a tízperces sorban állás miatt még egy kamionsofőrre emlékeztető plüsspasast is kaptunk, aki a Lajos névre hallgat. Egyelőre.

Jelzem, egészen odáig vagyok a babakocsiért, ami nyilván annak is köszönhető, hogy gyönyörű, meg hogy jajdeszép, továbbá nem a hagyományos édibédi mintás cuccról van szó, hanem olyasmiről, amit felnőttként sem ciki tologatni a Ligetben. A gyerek meg majd megszokja. Amúgy meg egészen kényelmesnek tűnik, meg gurul is, és anyósom nagy örömére átfordítható a tolókar. És persze álomszép.

*Mindebből következik, hogy BudaiPasa magasról tett az Excel-táblára.