Elsőül is egy Martens kell. Meg valami báli cipő is. De ha már, akkor a titizoknik mellé be kell szereznem néhány pár normálisabb hosszúságút, mert már a Mátrában is lefagyott a bokám. A minta csak a szokásos: nyulas, tevés, majmos, cicás és csíkos... Tulajdonképpen huszonhárom évesen elkezdhetnék kissé komolyodni. Mondjuk felhagyhatnék az idióta zoknik felvásárlásával, vagy akár vehetnék egyszerű-egyszínű bugyikat is a katica-, macska- és hercegnőmintásak helyett. Néha pedig eszembe juthatna a hatvanhatodik kisvakondos, cicás és 100%hisztis póló helyett valami decens és elegáns felsőt venni. Na jó, lehetne legalább egy fehér blúzom. Már csak azért is, hogy legyen mit felvennem mondjuk a színházba. Merthogy az alkalmi ruhatáram heti egy kiöltözésre van hitelesítve. És jelenleg a heti programdömping kibővült még egy előadással a Nemzetiben (Asztronautának köszönhetően). Tehát baj van. Vagymi.
* És most egy idézet, szerencsétlen helyzetemet érzékeltetendő:
"Reccs!!!
- Segítség! - suttogta Micimackó, de csak halkan és finoman, hogy ne zavarjon vele senkit, miközben a két méterrel alatta terpeszkedő ág felé zuhant.
- Tulajdonképpen... - mondotta a három méternél lejjebb nyúló ágra pottyanva.
- Véleményem szerint... - magyarázta tovább két bukfenc között, miközben öt méterrel alább került - csak azt akartam mondani...
- Természetesen ebben az esetben... - folytatta udvariasan, miközben rekordsebességgel zuhant keresztül a következő hat darab faág között.
- Feltevésem szerint mindez csak azt jelenti... - határozott végre, elbúcsúzva az utolsó faágtól, hogy további három bukfenc árán végre kecsesen elhelyezkedjék a rekettyebokorban - azt jelenti, hogy bizonyos szempontból nagyon szeretem a mézet. Egyébként pedig: Segítség!"
(A. A. Milne: Micimackó)
