Kitaláltam, hogy délután alszom egy kiadósat a túlélés érdekében. Sajnálatosan a kivitelezés nem volt tökéletes. Másfél óra múltán ugyanis Marcipán elkezdett ugrálni a fejemen. Aztán meg kihagyok egy sörgiát, mert Pesten lesz, én meg be nem megyek, akármekkora is Diocskám ellenállhatatlansága. De legalább Budai Pasa mindjárt megérkezik emesenre. Hogy aztán szét akarja hasogatni a monitort. Jól megszokott esti program. :)

Én pedig ippeg az imént tájékoztattam a gyömrői Szivárvány ház portását, hogy udvariasság szempontjából toronymagasan vezetek hozzá képest. Merthogy minimum egy 'jó estét!'-re jó lehetnék nála, ha már egyszer felveszi a telefont. Ráadásul azt hiszem, már az előző posztomban is rávilágítottam, hogy nem szeretem, ha hülyének néznek. És ha direktbe egy süket öregasszonyt kapcsol nekem az édes jó atyám helyett, majd utána közli, hogy én mondtam rossz szobaszámot, akkor Bajkonuri feje garantáltan elkezd nőni. Felteszem, már úgyis kellett valaki, akit elküldhetek a búsba. És lett is. Evvan.