Van az úgy, hogy Bajkonuri reggel nagyon álmos. Na de ez azért már túlzás. Hogy másfél milliméteres résen át tudjak csak szemlélődni! Úgy kilenc és fél óra alvás után. Ami persze nem volt megszakításmentes, mert az egytíz széles nyoszolyámon aludni ketten Budai Pasával nem éppen ideális körülmény a relaxra. Hacsak attól nem, hogy ott alszik mellettem nevezett Budai Pasa is. Bár az éjszakát Marcipán is édesítette, aki szintén ágyban, párnák közt kívánt szundítani egyet a megerőltető délutáni alvást követően. Hely híján Budai Pasa lábára henteredett.

Most pedig asszem elforraltam a kávévizemet. Megyek, csinálok újat. Aztán takarítok. Aztán Irány a Bem mozi. Aztán meg Zugló.