Jóllakott óriáskígyóként emésztek. Apropó: esznek az óriáskígyók marhapörköltet nokedlivel és madártejet? Mellesleg elnézést a szigorúan bizalmas témáért. Többé nem fordul elő.

Amúgy. Csütörtökön ráéreztem valamire. Ugyanis egy fenét fogok holnap ajándékokat vásárolgatni. Helyette dolgozom. Teiresziaszt is lepipálom lassan.

Méla undorral tanulom a munkajogot. Budai Pasa meg jön majd. Addig is eszem egy kis palacsintát. Meg tanulom méla undorral a munkajogot. Vagy ez már volt? Óbocs.

Fél órát késett a vonat. Huszonötezer forintot adtam ki olyan könyvekre, amikre nézve teljesen frigid vagyok (habár akkor lenne csak igazán nagy a baj, ha mondjuk a nemzetközi magánjog, vagy a hatalomelmélet bármiféle kellemes borzongást váltana ki belőlem). Továbbá - már ha az érzéki élvezeteknél tartunk - eredményesen zéháztam szexológiából. Most pedig azon kaptam magam, hogy igyekszem bebeszélni magamnak, miszerint a munkajog érdekel. Plusz egész nap fájt a fejem.

Az imént csörgött a telefon és egy kedves hölgy értehetetlenül eldarálta a nevét, majd közölte, hogy jöhet a pánik. Házunk biztonsági rendszere egyre tökéletesebb. Ójeeeeeeeeee!

nyomtatónk lerázta láncait. emiatt mehetek be egy munka törvénykönyvét venni. és hamár. akkor megveszem a tankönyveimet is.

halkan megjegyezném hogy egy zseni vagyok. merthogy az európai unió szakpolitikáit egyszer, s mindenkorra letudtam...

ápdéjt: mindezek örömére most vadul elkezdek traubizni alexemmel pókerkocsmában. kisvártatva.

Ez valahogy úgy működik, hogy sokáig (persze az én mércémmel mérve) nem írtam. Aztán most hirtelen nincs is miről. Túlestem ezen a héten, ekápézéhá (hűha!) eredményét várom szeretettel és tulajdonképpen már most rühellem, hogy hétfőn délelőtt mehetek ajándékokat beszerezni. Persze csak ha nem dolgozom. Ha...

arcüreggyulladás, rohangálás a tanszékek között, mindennap zéhá, lilibárónő. és őszintén szólva örültem, hogy esténként megérkezvén a zuglói főhadiszállásra összerogyhattam. ezvan.

fél hat van. jó nekem mi, hogy megyek bécsbe? mindenesetre bekészítettem az ekápé könyvemet, hátha kinyílna a szemem hegyeshalom tájékán. perverz vagyok.

Fél tízkor úgy ébredtem, hogy már egyáltalán nem hajaztam Amelie-re. Most pedig el fogok szívni egy cigit.

három bejegyzésemet megette a fríblog. csak mondom. mostanra budai pasának kirinyáltam magam, úgyhogy jóccakát.

(na jó, akit nagyon érdekel, azzal közlöm, hogy: 1. utálom a vizsgaidőszakot és az utolsó pillanatban jött beszámolókat a hétfőnyolcas-tegezős szemináriumvezetőtől; 2. utálom a színházat és különösen a hétfői és keddi lili bárónő próbákat; 3. még nem tudom, örüljek-é annak, hogy lászlónál tett látogatásom következtében (bazi drágáért) pont úgy nézek ki, mint amelie; 4. jön a karácsonyi sulinázs (van ennek pontosabb és hosszabb neve is, pont ezért nem szarakodok azzal, hogy bepöntyögjem a csodálatra méltó hatujjas-technikámmal) - ez tagadhatatlanul boldoggá tesz.)

Budai Pasa sehol. Sírhatnékom van a derékfájásomtól. Az aszprocé narancsíze pont annyira hiteles, mint amikor a kicsiket azzal hitegetik, hogy nem fog fájni a szuri, mert "ez csak egy bolhacsípés" - vakmerőbb felnőttek az arcüreg felszúrása előtt is képesek ezzel jönni. Ha a cipőmet is hiába raktam ki az ablakba, akkor Picsogiból átváltozom apu fortyogó epéjévé. Egyelőre azonban rákoncentrálok a hidegrázásra készített forró teámra. Megint nyau.

Még most sem sikerül jópofát vágnom a mai naphoz. Talán majd ha megérkezik Budai Pasa az emesenre. Addig is fájlalom a fejem és a derekam. Momentán nem is ok nélkül.

Tegnap békésen várok Valira a béépület előtt. Egyszercsak a mellettem füstölgő kollégához odapattan egy, elsődleges nemi jegyei alapján a fiúvécé használatára jogosult másik polgára egyetemünknek és azt ordítá: "Szeva' Bazsikám! Mi a stájz? Semmi külci?". Majdnem odavetettem, hogy "Jabazzeg! Semmi külci, csak depi vagyok, mert a melcitarcim pántja megcsavarodott, de amúgy minden szupi, épp Valival talizom, kap ajiba jáb jegyzetet.". Anyád! Délután kiderült, hogy megmaradok az örökkévalóságnak, mert lábjegyzetben leszek említve Sajó könyvében. A múlt héten a hármas villamoson történt találkozásom a Mindenttudó Lazaccal (aki két kilót hízott a nagymamájánál egy tányér levestől, így igazat adott említett felmenőjének abban, hogy ha nála van, mindig nő egy kicsit) ezek szerint áldásos volt. Rám nézve. A parasztbuszról pedig úgy szálltam le, hogy tisztán láttam magam előtt amint a BitaDani azt hajtogatja, hogyaszongya: "Négy, négy és fél órát utaztunk egy fűtetlen marhavagonban!". Mindenesetre ideális hőmérséklet volt a buszon mondjuk borok számára. Sörök esetében már-már meleg volt. De ez a tudat nem segített, mert én igenis fáztam. Lassanként befutott mindenki, Budai Pasával meg a részünkről eddigi legrövidebb emesen beszélgetést folytattuk le (csak másfél óra :) ), merthogy ő ülni alig bírt a derékzsábája miatt, én meg ébren lenni az agyzsibbadásom okán. Ennek köszönhetően alig aludtam, de hülyeségeket álmodtam.

Most pedig szövetkezeti jogot fogok tanulni. Jujdejólesz!

Reggel szirtimorc, délre hisztis - ezen állapot tartott kora estig -, estére békés. Bajkonuri egy vasárnapja című műsorunkat látták.

Más: a Napló munkatársai oknyomozó riport keretén belül megvalósították a vesztegetés - egyébként gondolom világszerte büntetendőnek nyilvánított - bűncselekményét. Ötszáz forinttal lefizettek egy (vagy, ahogy az ítéletből olvasom, négy) parkolóőrt. Most pedig teljes a felháborodás, hogy a Magyar Köztársaság nevében a tisztelt bíróság megrovásban részesítette a riportot készítő munkatársakat (megjegyzem, jobban jártak, mint a parkolóőrök, akiket felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek...). Merthogy nyilván be kellett volna látnia az igazság szolgáltatóinak, hogy a közérdek az a Bétéká felett áll magasan, pláne, ha Sváby András nyújtja, tizenöt percenként tamponreklámmal megszakítva. Amikor viszont egy bírónak azzal kell szembesülnie, hogy van egy - minden tényállási elemét tekintve - befejezett bűncselekmény, aminek viszont a társadalomra veszélyessége jelen esetben szinte semmi (hacsak az nem, hogy a tisztes magyar honpolgárok ezek után esetleg kevesebb gondolkodás után fognak előhúzni egy ötszázast a farzsebükből, ha parkolóőrrel akad dolguk), akkor az a legtöbb és legkevesebb egyben, hogy összeráncolt szemöldöke alatt szigorúan néz és mutatóujjával ejnyebejnyét int a három oknyomozó felé. Ezt az ítéletet - horribile dictu - rendőrségi nyomozás is megelőzte, ahol ujjlenyomatot vettek a nép szolgáitól és még le is fényképezték őket. Hát igen, nincs meg mindenkiben a kellő rutin... De azért, mert a Napló munkatársairól van szó, még rájuk is ugyanazok a törvények vonatkoznak, mint ránk, egyszerű emberekre. Ahogy Kolléga, én is belátom, van kapcsolat Sváby, a paraszti életforma és Móricz Zsigmond között. Ennyi.