"Na szóval szeretlek én élet,
mert te olyan jó vagy hozzám.
Ha néha el is vettél, később mindent bepótoltál,
Lenn a sliccem
viharon túl, szélcsenden innen."

(Quimby)

bajkonuri a semmi mellett mégis fog valamit csinálni. egyrészt találkozik alex barátnőjével. másrészt kicsit renoválja saját magát. oóóóóóóóó, és anyuka is elkezdett diktálni. jáj!

tegnap ledőltem fél ötkor azzal, hogy két óra múlva felkelek és majd akkor éjjel tudok aludni. hajnal négykor ébredtem fel arra, hogy esik az eső és nem kapok levegőt. aztán fél kilenckor, hogy világos van. estig nem csinálok semmit, aztán egyszerre két részt is leadnak a szívek szállodájából. utána terveim szerint megintcsak nem csinálok semmit.

A Cég kötelékében rendkívül szórakoztató első napom volt tegnap, a csúcsot a CsepregiÉva-KriszRudi koncertek jelentették, ahol is Jucival mindenkit elkápráztattunk zseniális tánctudásunkkal, habár a képekre lehet, hogy mégsem lennék kíváncsi. Az ikszikszelles pólóinkban amúgy is úgy néztünk ki, mint két nagyranőtt ötéves, habár volt, aki jóindulatúan megajánlotta kettőnknek a huszonnyolc évet is... Este aztán Quimby, utána csendesülés, beszélgetés, sörözgetés, sziajóéjt - ebből mára bejelölés és beszélgetés folytatására való felhívás. A kesztyű el van vetve. Vagymi. Mire kiértünk volna Csepelre, már indulhattam is volna vissza, így a helyszínen vártam be a kilencre érkező csapatot. Azaz fél hattól én már a Fehérvári útnál a csarnok tövében beszélgettem Diocskával, aki kitartott mellettem, leveseztünk, kakaóztunk, meg ilyenek. Fónok pedig hazaszállítmányozott - nyilván nem lévén jobb dolga. Hangom ismételt felszólítás ellenére sem hajlandó marlonbrandós stichjétől megválni. Még egy pár órát bírom ébren, aztán holnap reggelig nem akarok tudni magamról.