A modern korban állam az egyetlen intézmény, mely legitime rendelkezik a fizikai erőszak monopóliumával.

Megmondta eztet Max Weber is. És a Kossuth tér lakói, ez a rém rendes család, akiknek legdicsőbb tette, hogy úgy összehugyozták az ideiglenes lakcímük (Lehel Kürtje Extrém Lakópark, Parlamenttel szembeni első bokorsor 4/a. - nem, nem a lyukasztott magyar zászlós, és nem is a négy árpádsávos lobogóval feldíszített sátor, hanem a fehér ló koponyájával dekorált, az lesz az! Ne tudd meg baszkikám, mit kajtattam, mire felleltem belőle az utolsó példányt!) környékén található gyepszőnyeget, hogy unokáink sem fogják látni - tsak mint ha othonn lenétek fijjug! -, most nem másra készülnek, csak hogy megvédjék az állásaikat. A rendőrséggel szemben, akik a törvény alapján kívánnak eljárni (igaz, hogy a szabályozás sem egységes, de ez már más kérdés - alkalmazható szabályt találtak). Csak hogy ne zavarjanak meg egy állami ünnepséget, amit így is vérciki lenne megtartani szabad ég alatt. Csodálkoznék, ha a híradások nem mutatnának közelit az ammóniás odőrben a Parlament felé tartó fintorgó belga trónörökösről.  

(Nos, mindenesetre ha most alkalmaznának a tömegoszlatáshoz vízágyút, feltehetően senki nem rohangálna egy szál fecskében a kocsi előtt, hogy jujdejó. Ahhoz már talán hideg van...)

A tegnapi éppen eléggé hosszú nap volt ahhoz, hogy ma háromkor Napköziben úgy érezzem, haza akarok menni az anyukámmal. És így is lett. Budai Pasával töltött reggeleknek viszont van varázsuk még akkor is, ha Bajkonuri két és fél órát bírt aludni és reggel is majd leszakadott a bubója. Egyrészt a tegnapi este folyamán elfogyasztott monyómennyiségtől (Fény Gyermekének és Katonai Szakértőnek egyszer van csak születésnapja az évben...), másrészt a rakoncátlan bölcsességfogamtól.

fasssssssssssssszom! mégsincs kedvem írni...

Fáj a fogam. Mint állat. Eztet jelen pillanatban csak Budai Pasa és egy pohár málnaszőr tudja ellensúlyozni.

Visszakómáztam még egy kissé, de aztán délben az egyik háznál úgy gondolták, hogy mindenkinek alanyi jogon jár a Jóebédhezszólanóta. Eme állampolgári jogot úgy kívánták érvényesíteni, hogy kirakták a rádiót az udvarra és feltekerték a volumét. Sehol sem találtam a buldózerünket, sem az ismétlőpuskánkat, de még egy árva husángot sem, hogy megtoroljam a sérelmet.

Két feltétel együttes meglétére sikerült felébrednem. És egyik sem a vekker volt. Hanem. Mindjárt leszakad a fejem, annyira fáj a fogam. A bőcesszég. Merthogy az egyik megelégelte, hogy Bajkonurinak éppen nem fáj az élet és elhatározta, hogy akkor majd ő. A másik tényező a kerítésünk végénél álló úr, aki hangosan, ami a pofin kifér-módon ordít a világgal. Egyelőre nem tudom, kit hívjak hozzá: szakembert, vagy rendőrt, mert fogalmam sincs, hogy gyakorló elmebeteggel állok szemben, vagy pedig egy haragos alkoholistával. Ráadásul annyira artikulálatlanul végzi a tevékenységét, hogy még csak nem is értem, mi a baja... Viszont nem merek kimenni a postaládához. Mellesleg szörcsögök és álmos vagyok. És el kell olvassam majd a lakásszövetkezeti törvényt is. És most kinézek, mit csinál az a jóember odakint. Ha látom, hogy halad, akkor megnyugszom. Előreláthatóan holnaputánra már az utca elejében lakókat fogja boldogítani. Kackac!

Szombat este Bajkonuri I. Dióskali (királynői minőségében) Budai Pasával (a nemzetközi helyzet fokozása érdekében) villámlátogatást tett Bajkonuri atyai felmenőinél, majd tiszteletüket tették az A38 Állóhajón, aholis a Riddim Colony fergeteges koncertet adott. Hiába, az elsőszülöttekkel szemben a fiatalabb testvéreknek meg kell küzdeniük a megélhetésért... :) Éjféltájt már aranygaluskát majszoltunk Zuglóban és még Bertuska sem ugatott meg. Elhatároztuk, hogy ha a fene fenét eszik, akkor is kialusszuk magunkat. Annak rendje és módja szerint már negyed kilenckor pilláztunk egymásra, tizenegy magasságában beláttuk, hogy akkor már ideje lenne felkelni - igaz, addigra Budai Pasa már egyszer megjárta a fürdőszobát, hiszen egy lusta vasárnap délelőtt éppen megfelelő alkalom az akárhányhetes szakállat újracivilizálni (habár ez már legalább nem szúrt). Hát, nem sikerült az Ódszpájsz-reklámból jól ismert babapopsit előállítani. Viszont senki sem kaszabolta még magát ilyen művészi szinten borostásra ismerőseim közül (ergo szúrt)... Az ebédhez valót a fügefa árnyékában a kerti grillen állítottuk elő (azazhogy Veronika), majd órára néz-felsikolt-ebédet belapátol-tíz perc alatt zuhanyoz, hajat szárít, felöltöz. Ezek után az egész város összeesküdött ellenünk, nehogymá' odaérjünk a MüPába a megbeszélt fél négyes randira anyukáékkal. El is késtünk. Természetesen. Persze annyira nem, hogy a Boban Markovic koncertről lekéssünk, amiért kár is lett volna, habár azt azért kritikusan meg kellett állapítsam, hogy Palya Bea vendégművész volt (bármilyen borzalmas Machbet-béli banya testtartásában is adja elő a dalokat, a hangja csodás), míg Rúzsa Magdi eljött haknizni egyet. Ezvan. Koncert után csalódtam az egész világban, merthogy az Árkádban a Szamos is hétkor zár, ehhez képest mi negyed nyolcra futottunk be. Én már a hisztimanci-magánszámot kezdtem előadni, de Budai Pasa kilátásba helyezte, hogy ha megetettük Cilukát, akkor kapok csokit a boltban. És lőn.

Ma veszettül okos voltam jáb-szemináriumon, aztán áthelyeztem súlypontomat Napközibe. Kettőtől Fény Gyermekével az érzelmek és a szólásszabadság problémahalmazt vizsgáltuk - csekély lelkesedéssel, majd kiegészülvén Valival és Zsófival, némiképp felélénkülve fogyaszottuk söritalunkat Monyóban. Némi felnőtteskedés, kis lelkifröccs, aztán Wekerle-telep és végül Maglód.