fél hat van. jó nekem mi, hogy megyek bécsbe? mindenesetre bekészítettem az ekápé könyvemet, hátha kinyílna a szemem hegyeshalom tájékán. perverz vagyok.

Fél tízkor úgy ébredtem, hogy már egyáltalán nem hajaztam Amelie-re. Most pedig el fogok szívni egy cigit.

három bejegyzésemet megette a fríblog. csak mondom. mostanra budai pasának kirinyáltam magam, úgyhogy jóccakát.

(na jó, akit nagyon érdekel, azzal közlöm, hogy: 1. utálom a vizsgaidőszakot és az utolsó pillanatban jött beszámolókat a hétfőnyolcas-tegezős szemináriumvezetőtől; 2. utálom a színházat és különösen a hétfői és keddi lili bárónő próbákat; 3. még nem tudom, örüljek-é annak, hogy lászlónál tett látogatásom következtében (bazi drágáért) pont úgy nézek ki, mint amelie; 4. jön a karácsonyi sulinázs (van ennek pontosabb és hosszabb neve is, pont ezért nem szarakodok azzal, hogy bepöntyögjem a csodálatra méltó hatujjas-technikámmal) - ez tagadhatatlanul boldoggá tesz.)

Budai Pasa sehol. Sírhatnékom van a derékfájásomtól. Az aszprocé narancsíze pont annyira hiteles, mint amikor a kicsiket azzal hitegetik, hogy nem fog fájni a szuri, mert "ez csak egy bolhacsípés" - vakmerőbb felnőttek az arcüreg felszúrása előtt is képesek ezzel jönni. Ha a cipőmet is hiába raktam ki az ablakba, akkor Picsogiból átváltozom apu fortyogó epéjévé. Egyelőre azonban rákoncentrálok a hidegrázásra készített forró teámra. Megint nyau.

Még most sem sikerül jópofát vágnom a mai naphoz. Talán majd ha megérkezik Budai Pasa az emesenre. Addig is fájlalom a fejem és a derekam. Momentán nem is ok nélkül.

Tegnap békésen várok Valira a béépület előtt. Egyszercsak a mellettem füstölgő kollégához odapattan egy, elsődleges nemi jegyei alapján a fiúvécé használatára jogosult másik polgára egyetemünknek és azt ordítá: "Szeva' Bazsikám! Mi a stájz? Semmi külci?". Majdnem odavetettem, hogy "Jabazzeg! Semmi külci, csak depi vagyok, mert a melcitarcim pántja megcsavarodott, de amúgy minden szupi, épp Valival talizom, kap ajiba jáb jegyzetet.". Anyád! Délután kiderült, hogy megmaradok az örökkévalóságnak, mert lábjegyzetben leszek említve Sajó könyvében. A múlt héten a hármas villamoson történt találkozásom a Mindenttudó Lazaccal (aki két kilót hízott a nagymamájánál egy tányér levestől, így igazat adott említett felmenőjének abban, hogy ha nála van, mindig nő egy kicsit) ezek szerint áldásos volt. Rám nézve. A parasztbuszról pedig úgy szálltam le, hogy tisztán láttam magam előtt amint a BitaDani azt hajtogatja, hogyaszongya: "Négy, négy és fél órát utaztunk egy fűtetlen marhavagonban!". Mindenesetre ideális hőmérséklet volt a buszon mondjuk borok számára. Sörök esetében már-már meleg volt. De ez a tudat nem segített, mert én igenis fáztam. Lassanként befutott mindenki, Budai Pasával meg a részünkről eddigi legrövidebb emesen beszélgetést folytattuk le (csak másfél óra :) ), merthogy ő ülni alig bírt a derékzsábája miatt, én meg ébren lenni az agyzsibbadásom okán. Ennek köszönhetően alig aludtam, de hülyeségeket álmodtam.

Most pedig szövetkezeti jogot fogok tanulni. Jujdejólesz!