Bajkonuri kétezerhatja olyan volt, amilyen. Akármit is írt a horoszkópom, lemaradtam a külföldi állásajánlatról, unokákról, saját esküvőről, hejehujáról, sőt, még egy virágcserép sem bírt a tökfejemre hullani. Szerencsés és szerencsétlen választások, végezetül egy jól időzített Quimby-koncert. Boldog lettem. És talán erre tényleg érdemes emlékezni. Ja, meg a földrengés. És természetesen a világvégebéke.

 

Budai Pasa rossztékony hatása: a VI. fejezet nem kell alkalmazni. Súbidúbidúúúúúúúúúúúú!

Amúgy. Tegnap este megkíséreltük a földön (azaz három szétnyitott hálózsákon) alvást. (Merthogy az ágyam szerény egytíz széles és vicces volt úgy tölteni az éccakát, hogy folyton-folyvást a rémítő és vérfagyasztó negyvencentis mélységet méregettem, amibe egy rossz fordulási manővert követően zuhanhatnáknék. Ennek megfelelően végigforgolódtam minden holdvilágost, Budai Pasa pedig akadémiai székfoglalónyi anyagot gyűjtött az "álomtalan egy helyben forgás statikája és dinamikája" témakörből, merthogy ő meg mindettől nemigen tudott aludni. Reggel meg jöttek a bedagadt és táskás szemek.) Nos, mára virradóra Budai Pasa jól ébredt. Legalább ő, merthogy Bajkonuri pedig nem annyira, fene a kiálló csípőcsontokba, amik alá igenis puhaság kell. Ha viszont a takarót gyűrtem magam alá, akkor fáztam. Vannak ám problémáim, mi?

Itt az ideje megint egy kis szemezgetésnek. Tehát: hogy találtak Bajkonurba az Év Emberei decemberben? (Tudom, hogy még van két és fél nap, a lista tehát még bővülhet.)

betadine hüvelykúp (kérdezze kezelőorvosát és gyógyszerészét); baszó mókusok (erre nincs mentség...); teror elhárítás (legalább a helyesírásra odafigyelhetnél); basz erős antónia és számítógép jobb szex póló mint (zanza); fasz idezetek (nókomment); ködbér (államvizsga-aranyköpésgyanús); szingli fehér herceg (mindenkinek az kell); szar nap (van az úgy); Mókus bácsi szállodája (ööö...); bruháháháháháháháháháháháháháhá (ez a kedvencem)

Két napomba telt, de kitaláltam, mit fogok előadni egy következő karácsonyi ebédnél, amit véletlenségből Kati társaságában költök el.

Kati: - Azt gondoltam, hogy mindenki elmondhatna egy karácsonyi történetet, ami vele esett meg.

Bajkonuri: - Egyszer egy istállóban folyt el a magzatvizem négy birka és három király társaságában, oszt csak egy csillag pilácsolt fent az égen...

Na ezt találtam ki.

Amúgy holnaptól nem szólíthat meg senki sem az utcán, mert a védelmi rendszerem tökéletessé vált, Budai Pasának köszönhetően. Ha valaki mégis bátorkodna, akkor fújtató marhás papucsommal vágom pofán (szigorúan piros hosszúujjú felsőmben) és végül lefújom Estée Lauderrel. Majd felolvasok neki egy kis Esterházyt, beszárítom a haját és rászabadítom a vízilovamat. Tovább is van, ne akarjátok tudni.

A karácsonyban az a legjobb, hogy leadnak minden este egy csomó mesefilmet. És idén érezhetően visszaszorult az a tendencia, hogy az áhitat jegyében megnézhessünk egyet a Jézus Krisztus életét - nyilván újszerűen, még sosem ennyire eredeti módon és nézőpontból - feldolgozó, olasz-francia-angol, amerikai-olasz, német-olasz ésatöbbi társulásoknak köszönhető alkotások közül (exemplifikatív jelleggel: A názereti Jézus, A Názáreti, A názáreti Jézus Krisztus, A názáreti Krisztus; majd ugyanez Máriával, Magdolnával, netán Jánossal... - szuper!). Bezzeg a Krisztus utolsó megkísértését még hétköznapokon is bojkottálja Erdő Péter. Mindenesetre most elindítok egy mosást és csomagolok. Nem is értem, miért nem nevezik jelen ünnepünket inkább csomagolás-, avagy zabálásünnepnek.

De most hangulatteremtés lészen megkísérelve: