Írtam egy monstre pósztot, amit a nagyérdemű sohadesoha nem fog olvasni, mert a gép lefagyott, amikor a mentésre klikkencseltem. (Maglódi rezidencia, 18°C - a frizurának annyi.) Ehmindegy.

Sándor indítványát már kézbesítette a Birodalmi Postaszolgálat. Meg kell hagyni, nem egyszerű a feladat. Habár. Szóval öt dolog, amit utáltok bennem.

1. Gyakran segítőkésznek mutatkozom, holott az esetek kilencven százalékában eszem ágában sincs más problémáinak megoldása. Így nem írtam meg soha senkinek egyetlen cédét sem azokkal a zenékkel, amik nekem megvannak. A mézesmadzagot persze elhúzom.

2. Csacskább pillanataimban olyan sületlenségeket bírok mondani, amiket egy mondattal lehet a leginkább érzékeltetni (forrás a bash.hu): "Kívül szőke vagyok, de belül sötét, oké?!". (És a ténylegesen szőke haj ilyen esetben természetesen nem előfeltétel.)

3. Naivitásommal az őrületbe tudom kergetni drága barátnőimet és édes anyukámat. Pláne, ha felhívják a figyelmemet az általam nem realizált tényre és én igazi kistányér szemekkel csodálkozom rá a világra. Olyankor még a "jéééééééééé" is elhagyja a számat. Súlyosbító tényező.

4. Szeszélyes vagyok. Nagyon. Ennek a páratlan tulajdonságnak a birtokában egyik napon még nevetek ugyanazon, amin másnap már elsírom magam (és fordítva). Pláne, ha a viccelődés tárgya én vagyok.

5. "Búgócsiga-effektus" (by Vili): ha egy aprócska bosszúságon nem tudom túltenni, akkor nagy valószínűséggel úgy felhergelem magam, hogy simán szájkosár-pozitívvá válok - minden csillapító szándékú törekvés ellenére. Ebben a helyzetben ugyanis arra sem figyelek, hogy mit és hogyan mondok a környezetemben tartózkodóknak, legyen az barát, rokon, szívcsücsök, avagy idegen. (Vétkességet nem vizsgálva, objektív alapon gázolok bele bárkibe.) Utólag persze bocsánatot kérek, ha úgy érzem, szükséges. Általában az.

Továbbpasszolnám a változatosság kedvéért Budai Pasának, Swuldenysnek, Svennek, Szőke Ciklonnak és Bahhának. Ötpluszegyedikként pedig Unokatesómnak. Csók.