Már az is csoda, hogy semmit nem felejtettem el abból, amit anyuka rámbízott (azaz vittem a kukába hamut, virágot is locsoltam és ki is teregettem). Plusz időnként kerek egy órán át nyugton bírtam ülni a közig fölött anélkül, hogy lemásztam volna és csekkoltam volna az etéertet. Aztán lejöttem Budai Pasával romantikázni beszélgetni emesenen, meg nekiálltam jegyzeteket nyomtatni. A vízözön előttről származó Ször Nyomival. Örültem, hogy egyáltalán.

Hogy mi mindent csináltam!