Zugló, szvít Zugló.

Baskó még mindig szolgál meglepetésekkel. Az első éjszaka amilyen lendülettel indult, olyan viharos gyorsasággal szakadt meg. Azért én még legalább disztingváltam és a klotyóba csandáztam. Eközben a nappaliban egy Másik Áldozat felett zajlott a kupaktanács, hogy most az beszart-e, avagy senem. Hirtelen sokkal büszkébben hánytam tovább. De legalább egy tanulságot is leszűrhettem, miszerint: sose nyisd ki akkora elánnal a vécéajtót (akármily sietős is az a baráti ölelés a vécékagylónak), hogy leessen a létra a szögről, mert akkor még pont annyi ideig kell visszatartanod, amíg meg nem nyugtatod a riadt Kopogtatókat, hogy semmi bajod, a fal is megvan, csak nagy volt a lendület. Az udvaron pedig egy újabb front nyílt, amikor is Drágát próbálták a mínuszkettőből bevonszolni a melegbe. Állítólag nem minden jó, ha a vége nem jó. Állítólag.

Másnap: másnap. Egy életre megtanultuk, hogy ha egy telefont egy napon keresztül áztatunk a mosógépben, akkor az halálfejet küld ememesben a túlvilágról.

Ma pedig mindenféle kitérőkkel, hurkokkal és vargabetűkkel hazajöttünk. Megjegyezném, hogy a geleji vendéglátás hibátlan. Vali pedig rágyújthatott a nappaliban. Képek: itt.