Kirámoltam a vitrines szekrényemet és végignéztem a fényképeket, meg belelapoztam a kőkorszaki naplóimba. Azóta döbbenek. Kár, hogy volt egy-két esemény, amit inkább nem írtam le, mert annyira felbosszantottak. Most meg már fogalmam sincs róla, mi is történhetett. Mindenesetre egyszer Nonokának meg fogom mutatni azt a gyöngyszemet, amit töriórán írt nekem veszett nagy unalmában még az ezredforduló előtt. És találtam rajzokat is, amiket 1998-ban Füzéren kaptam egy lakótárs kislánytól, Mártitól. A legjobbat megosztanám.

(Jelzem, nem pont így nézek ki. Nincsenek szárnyaim és koronám.)