Jane Austen Emmája az a könyv, aminek az első háromszázkilencven oldalát az utolsó hatvan oldal kedvéért olvassa el az ember lánya (persze kiadástól függően). Vagy legalábbis Bajkonuri. Igen, szeretek régimódi szerelemről olvasni. Igen, túlságosan - és nem nagyképűségből - magamra veszem Emma Woodhouse karakterét. Igen, most vagyok túl az utolsó hatvan oldalon.

Zavarba ejtő ez a könyv.