A világ legrosszabb időzítése a hazaérkezésre tegnap, de mosolyogva tértem vissza a filagóriából, és Vali anyukája is elhitte, hogy a délelőtt folyamán megnéztünk egy nagyon megható filmet. Álltam két és fél órát a vonaton, Budai Pasa várt rám a peronnál és Zuglóban összeszakadtam ahelyett, hogy örültem volna az egészen másnak. Mindemellett Budai Pasa megnyugtatott, hogy nem vagyok senem állat, senem érzéketlen, én meg beájultam, hogy aztán ma félhülyén az álmosságtól megjelenjek agrárjog szemináriumon reggel nyolckor. Amúgy szuper volt ez a nap, senki nem értett félre, kivéve talán a lány a buszmegállóban, aki azt hitte rámosolygok, holott nem is. És mint kiderült, időzíteni is tudok, mert elkerültem Nagykörutat-Kiskörutat (de ha tehetnék, nyilván még Makkosmáriát is) lebénító népnemzetieket és elértem a buszomat.