Mosogatással kezdődött a nap. (Magyarázat: tizenkét éve élünk együtt Lady Arthurral, a transzvesztita háztartási alkalmazottal, aki eddig a szennyes edényünket diszkrétnek egyre kevésbé mondható zajongás közepette egy Calgonit falatka és némi áram, illetve víz elfogyasztása során elmosogatta. Azóta nagyjából havonta egyszer kellett pacsálnom a mosogatólében. Őszinte sajnálatomra azonban Lady Arthur nyugdíjazási kérelemmel fordult hozzánk és a határozathozatalig a végrehajtást felfüggesztette.)
Gyanútlanul szálltam fel a buszra ma reggel. Aztán a sofőr megkért, mondjam neki az utat, mert soha nem járt még erre. És tényleg. Végül bevitt a Stadionokig :).
Aztán fodrász, amit egyből mindenki észrevett. Nem tudom, hogy ezt mennyire kezeljem kritikaként.
EKKJ előadás, ahol a levegő hígítógőztartalma elérte a hetvennégy százalékos, vegyi támadásnak is beillő arányt. Így nem csak arról győződtünk meg, hogy a Cadbury csokoládé akkor is jó, ha van benne öt százalék kókuszzsír, hanem hogy a gázok diffundálnak. Én terveztem, hogy az előadás végén felfekszem az ájerre és hátúszásban távozom a hatos előadó hátsó ajtaján.
Erdei ezúttal levette a napszemüvegét és óra végén még, mintegy mellékesen odavetette az ajtóból, hogy a jövő heti óra elmarad - csak hogy tudjuk.

Amúgy Zugló. És ez, ugyebár, egyre jobb lesz.