A kedvenc munkahelyemen úgy érzik, nekem próba nélkül is menni fog. Kedvenc egyetememmel kapcsolatban úgy érzem, nem fog menni. A kettőben a közös, hogy ez kizárólag az én bajom. És akkor még megemlíteném a kialvatlanságomat, a tüdő- és hátfájásomat, meg hogy nincs pénzem és időm sem, amikor elkölthetném, ha történetesen lenne mégis, meg hogy Budai Pasával nagyjából annyi időre találkozunk, amennyit alszunk, mindezt pedig tetézem még azzal, hogy lassan elfelejtek beszélni (pedig még Kazinczy-versenyre is küldtek szende leánykoromban, amiből jelenleg nem a leány törlendő). Ha emelni akarnám a tétet, valaki adja le a kegyelemlövést, mert ennyi is éppen elég. És tudom, hogy az emberiség tetemes hányada éhezik, fázik, nem jut megfelelő orvosi ellátáshoz, haldoklik, megöletik, ésatöbbi, de amikor olyan jólesik a rinya, akkor hadd!

Bajkonuri voltam.