Nagyjából a Széchenyi Fürdőtől kellett volna visszafordulnom a paplan alá. Ugyanis egy kisfiú átadta nekem a helyét a kisföldalattin, merő udvariasságból. Ettől a momentumtól kezdve viszont a napomat Perselus Piton egy T-vel (azaz Troll) minősítené. Nem is tudom, hogy melyik volt a legszebb pillanat mind közül, amikor népneveltem egy még átlagosnál is pofoznivalóbb tizenéves leánygyermeket a metrón (aki mindeközben csak annyit tudott hajtogatni, hogy azt csinál, amit akar - mármint ő), vagy amikor a Ferencieken egy pasas mellettem elrohantában effektíve beletérdelt a combomba, majd otthagyott kínkönnyek közepette.