Utálom a várakozást és utálok a gép előtt dekkolni, csak hogy az etéer ne dobjon ki, pedig már a velvet legutolsó morzsáját is végigolvastam kínomban (na jó, Győzikét azért nem). Utálom, hogy eldöntöttem a vizsgakurzust (amire persze még jelentkeznem is kéne) és erre minden a vizsga megkísérlése felé terelget, még a Lilibárónők is mind elmaradtak eddig. És utálom, hogy nem épül a városom. Hörr.

A vizsgaidőszak végére meghirdetett sörgia számomra az, ami a kordét húzó csacsinak a répa. Ha pedig lázadni támad kedvem, nem jut jobb eszembe, mint a BurgerKinges kaját a McDonald's előtt enni. Újraélem kamaszkoromat.

Vizsgaidőszakban nem jó egyetemistának lenni. Oda a karácsony, a szilveszter, nyáron a MúzeumokÉjszakája, a nyugodt cseresznyézés a fáról, de hogy apámnak egy kerek héttel a vége előtt jut eszébe másik lakosztályba költözni - természetesen az én segítségemmel -, az azért már kezd sok lenni, tekintve hogy a BeBvTanszéket megmenekítettem a mammut (BudaiPasa szerint két möbetű, az igazságosság pedig megköveteli, hogy így is leírom egyszer...) általi agyonlapíttatástól, hisz kibővítették a jövő hét pénteki utóvizsgaidőpont létszámkeretét. Tehát amellett, hogy igyekszem elsajátítani a büntetőeljárás hogyanját és mikéntjét, alfáját és ómegáját, de basszus még ha kell, Stanját és Panját is, másodszor is asszisztálhatok egy költözésnél. Budai Pasa áttelepülése a Gangosházba csak annyiban volt egyszerűbb, hogy ott tényleg semmi dolgom nem lett volna, de persze annyira utáltam az agrárjogot, hogy hét igavonóval sem lehetett volna visszatartani a klotyópucolástól, kádsúrolástól és nagybevásárlástól. Na jó, nem mintha sok kedvem lenne tanulni, mert igenis kitanultam magam erre a vizsgaidőszakra, elegem van és különben is, de a szombati programhoz most nem fűlik a méregfogam. Öcsém meg közölte, hogy nem ér rá segíteni. Köszbazmeg. 

Névrokonság és határozottság kellett az agrárjog ketteshez, némi szerencse nyilván a nempereshez és kitaláltam valamit: a BeBvTanszékre hajítson már valaki egy meteoritot, de legalább egy mamutot (a mamut egy, vagy két möbetű???). Vagy sok kisrókát. Lényeg hogy pusztuljon. Mármint a tanszék. Elmerokkantságom rózsaszín korszakát élem az avantgarde jegyében, ne kérdezzetek. És sosenem vegyetek fel egyszerre NEGYVENÖT kreditet, az istenért!!!

Gondoltam, leülök az íróasztalhoz. Végül arra a megállapításra jutottam, hogy a görgős székek csak arra jók, hogy négyszer akkora lendülettel térdelhessük le a fiókokat, mint egyébként.

Megéri spontán kihányni a vacsorát, mert most ajándék mentatea jár mellé.

Vannak összetett szavak, amiknek semmi értelmük, de nagyon jól hangzanak. Például macskamálna. Ezt tegnap este találtam ki. Amúgy ma három percen belül az alábbi rendszámú autók mentek el mellettem (figyelem, jogászok előnyben): JOG, KIG, EKP, JAB. Ezek után inkább becsuktam a szemem.

Alpesisí, kivikivonat. Bazmeg.

Azt le kell szögezzem, hogy ebben a vizsgaidőszakban lett két új legjobb barátom: naponta háromszor találkozom a TearsNaturaléval, avagy HumalacBével, hetente egyszer pedig randit adok Xanaxnak. (Nem, nem vizsgapara, hanem heti egy IGAZI alvás.)

Az egyetem leginkább antarktisziként jellemezhető klímájával és legidegesítőbben zúgó neoncsövével rendelkező lyukban eltöltött négy és fél óra meghozta az eredményét: este nyolckor távoztam a karról egy pénzügy négyessel az indexemben. Ha holnap sem pisilek véreset, illetve nem ragadok fejszét egy céltalan, ám üdítő vérengzés lebonyolítása végett, akkor megérte.

Ma kétszer-háromszor kaptam csak idegbajt, de mindenkinek elárultam, hogy ma nekem nem lesz eléggé jó semmi sem. Hjakérem, ez van, de mindenkinek sikerült ehhez tartania magát. Viszont belegondoltam és rádöbbentem, hogy ma egyáltalán nem gyújtottam rá.  Ez hogy történhetett?!

Horatio a napba nézett és feltette a napszemüvegét. (Igen, Miami helyszínelőket néztem.)

A Jahúmjúzik számomra legértékelhetőbb funkciója a similiar artist. Merthogy unatkozom, mert a pénzügy unalmas, tehát újraélem a havonta rámtörő fedezzünk fel új zenét! - érzést. Mindez ma arra volt jó, hogy Brett Dennenről most azt merem állítani, hogy férfi, bár ezt a következő pillanatban már nem biztos, hogy megkockáztatom.

Nagyon meglepődtem, amikor negyed tizenkettő körül Ibolyában elkényelmesedve iszom a kávét, erre asztaltárs, ránéz az órájára és közli, hogy lassan menni kéne kriminalisztikát írni.

Nagyon meglepődtem volna, ha négy órakor senki nem tart nekem kriminalisztika vizsgát. (Bazmeg, Bajkonuri, miért nem kacsintod meg az etéeren, MIKOR van a vizsga??? Na jó, ez egyszer szerencséd volt...)

Ragozást befejeztem.

Mámmeg milyen már, bemegyek az egyetemre, a nyolcra (mámmegin) kiírt vizsgámra, erre azon kapom magam, hogy háromnegyed nyolckor bent ülök az - egyébként imádnivalóan szerencsés, alapelves-fegyelmezéses - tételem felett nyammogva, másodiknak vizsgázom és nyolc húszkor pedig hívom anyukát, meg BudaiPasát, hogy ötöst (legkevésbé sem dicsekvésből, hehe) kaptam. És Lőrincz még meg is vakargatta a buksimat az aktív óralátogatás, megtisztelő figyelem, bláblá miatt.

Mámmeg, milyen már, örülök, mint majom a farkának.

Amúgy pedig meg kell, hogy állapítsam, Dobrev Klára szép. Ma láttam.