Vettem magamnak (pontosabban anyukám vette nekem) egy sírnivalóan gyönyörű sötétkék farmert - épp csak le kell vágatnom a szárából harminc centit (ennyit tévedett ugyanis vagy a Zara tervezője tavaly, vagy Bajkonuri konstruktőr-csapata 1982-ben). És már-már a HarryPotter hetedik részének boldog tulajdonosaként tekinthetek a nagyvilágba - épp csak el kell mennem érte kilencedikén az Árkádba (tisztaizgi). Mindezek tetejébe még ebéd is van itthon. A hétvégét pedig Budai Pasával tölthetem, meg a Vaszary kiállítással, meg persze színházzal. Fel nem foghatom, mivel érdemeltem ezt ki (na jó, a színházat leszámítva).