Kicsit most jó elhagyni magam, forró teát inni mézzel-citrommal, néha lázat mérni, feküdni az ágyban az olvasólámpa fényénél és semmit sem csinálni, vagy olvasni, gondolkodni a zv-beosztáson (már ilyen is van). Mindezt kiegészíti a doromboló macska a lábamnál. Nem jó betegnek lenni, de ez most annyira nem rossz.

Semmilyen valamirevaló fájdalomcsillapítót sem vehetek be, a derekam lázad a hetedik Abigél ellen és ettől most cseppet sincs jókedvem. Blöööööööööööööööööö.

Hajnalok hajnalán nem tudok racionális lenni. De hála az égnek, azóta kiderült, hogy a veséim sem álltak le és a gyomrom sem lyukadt ki. Halleluja.

A wiwen már egy ideje lehet véleményt írni. Ez személy szerint hidegen hagy, bár többször jut eszembe ennek kapcsán az, hogy ez mennyire gáz, mint bármi egyéb. De nemrégiben arra jöttem rá, hogy ezt annak is jóvá kell hagynia, akiről írják. Na ez szánalmas. Pláne, hogy így csak a seggnyaló cukiságok fognak megjelenni, mert ki szeretne egyebet hallani magáról, mint hogy legjobb barát, legfantasztikusabb társ a hétköznapokban, vagy hogy olyan tesó, amilyet mindenki kívánna magának. Fúj.

Bensőséges viszonyt jelen pillanatban az olajradiátorral ápolok. A szobámon kívül pedig az egész lakást átlagosan a tizenhat fok uralja.

Anyukát megkérdeztem pár hete, hogy milyen alkalmat tudna találni, mikoron meglephet a Harry Potter and the Deathly Hollows gyerekkiadásával. Akkor közölte, hogy ha leadom a szakdolgozatom időben, azaz ma délután háromig, akkor istenuccse megveszi. Ezúton is üzenem neki, hogy az üzlet az üzlet, továbbá most azon kezdjen el gondolkodni, hogy a hőn áhított afrikai gyémántbányát mikor akarja átadni. Persze sok minden eszembe jutott előtte, ami tetszik, de a gyémántbánya egyszeri megszerzésével lényegében megoldódna a többi igényem is.

Ja, szeretlek, Anyu!

Azt hittem, hogy a szakdolgozatot írni a rosszabb, és átnyálazni a végén már csak sétagalopp. Hát nem. Formaegy alatt irodalomjegyzéket, tartalomjegyzéket, miegymást szerkesztettem, BudaiPasával egész formaegy óta javítunk és még hátravan tíz oldal, tiszta idill. Kicsit kész vagyok. Igaz, vesszőhibám nem lesz.

most, hogy azt hiszem, kész, most majd egész hétvégén korrigálok, cafrangokra szedek, megőrülök, aztán a nyugtatólövedék hatására belebutulok. slussz.

A gangos ház egyik legnagyobb előnye a lakásba alattomban bekúszó pörköltszag, valamint hogy nem kell járni lakógyűlésre, mert a nénik mindent megbeszélnek a folyosón, átüvöltvén az őket elválasztó emeleteket is. Ja, meg hogy Rafi Néni imígyen üvölt Rafival hajnalok hajnalán: Rafi! Az istenedet! Ne ugassál már! Felvered az egész házat! - jelzem Rafi ekkor már mélyen kussol, ül a seggén és kockafejét félrebillentve, már-már pszichiáteri érdeklődéssel szemléli Rafi Nénit.

Amikor az jelenti a változatosságot, hogy meghallgatom azokat a zenéket, amiket eddig nem nagyon. Amúgy mindenki nyugodjon meg, tegye le a fegyvert és örüljön, mert ma továbbgyarapítottam a szadóm* terjedelmét. És most már meg kell nézzem a Terhelt Terkelt, mert a gúgli állandóan ezt köpdöste a keresés eredményeként, holott egy hülye film most nem nagyon tudott lázba hozni.

*az elnevezésért köszönet Esztinek

Sorsom a korán kelés, az állandó várakozás, a hétfői sonkás tészta, a kopácsolás Babóéknál, meg hogy mindenki úgy kezdi a velem való kontaktusfelvételt, hogy Hogy állsz a szakdolgozattal?. Szeptember idusán felszabadulási partit akarok finom mojitoval és vetkőzős fiúkkal. Ennyi.

Sokat elárul rólam, hogy tegnap egy pohár bor után gyakorlatilag produkáltam ma reggelre a másnaposság minden tünetét. Remélem a hangyányit alkoholos Szamos-bonbontól nem kapok alkoholmérgezést!

Nem akartam sok kaját főzni. Aztán egyre nagyobb jénaiba pakoltam az összesütnivalót, ennek következtében áll a szennyes a mosogatóban és kicsit kétségbe estem. Mindegy, holnapután is lesz mit enni.

Az ember hajtogathatja magában éjhosszat, hogy álmos vagyok, nem esik, nem dörög, nem kell pisilni, nincs meleg, van levegő, meg a többi, de sajnos ettől még ugyanolyan rágott rongyként kászálódik ki puszit adni a munkába indulónak.