Tulajdonképpen hatóságilag kellene betiltani a leadás és a védés között a mű újraolvasását. Vagy ha, akkor bár ne hagytam volna benne ennyi hibát!
Tulajdonképpen hatóságilag kellene betiltani a leadás és a védés között a mű újraolvasását. Vagy ha, akkor bár ne hagytam volna benne ennyi hibát!
Hogy miért nem tudtam aludni? Mert rémálmodtam a holnapi szakdolgozatvédéssel, a záróvizsgákkal és azzal, hogy jövő héten kapok fizetést, de addigra a céundás kockás kabát már nem lesz a méretemben (34).
Amúgy meg telhetetlen vagyok, eszembe jutott a gyönyörű rénszarvasos pulcsi is. Ezek szerint ebben a hónapban is éhezni fogok.
Orsidrága, Stadion Szálló és a töpörtyűs pogácsa vs. szimpatikus idegrendszerek, beteljesületlennek látszó (ez pusztán az árcédulára írt összeg előteremtésétől függ...), ámde olthatatlan szerelem a C&A kockás kabátja iránt, édibédi pólók, rendelés, haza. Az egér vándorol, a szag forrása feltérképezhetetlen. Úgy ennyi mára.
Azt hiszem, tegnap részt vettem a világ egyik legunalmasabb próbáján és az elmúlt évek egyik legjobban sikerült csoportzsúrján. Most pedig megnézem, kiolvadt-e a reggelinek való kenyerem.
Levadásztam Vánczát.
Álmos hétfő.
Amolyan igazi minden után szaladós nap lett ebből, amikor meg azt hittem, időn belül vagyok, akkor meg az egyenlet ismeretlenjei változtak meg hipphopp. Emellett a határidőnaplóm elkezdett kegyelemért sikoltozni, a zsarolásnak ugyanis nincs határa. Én meg, mert hogy ezt reggel nem említettem, hajnali fél kettőig olvastam a komenyista propaganda egyik gyöngyszemét, A francia kislányt Thury Zsuzsától, igaz, már a konszolidált verziót, amiben egy szó sincs Sztálin haláláról és az ezt kísérő nemzeti gyászról, pedig az eredetiben (az is megvan valahol) Rosta Vilma, a hetedik bé, Avar Béláné, Márta néni és az egész ország zokogva megy reggel építeni a szocializmust (de mennek, a munka nem állhat meg...). Most pedig eszem egy kis kacsamájast, letusolok és kitalálom, hogy Hrabal körmondatait olvassam, vagy Doktor House-t nézzek, amíg BudaiPasa haza nem jön.
A határidőnaplóm megtelt erre a hétre, ráadásul egy akkora szervezőzseni balek vagyok, hogy már tényleg kiérdemelnék egy ünnepélyes hátbaverést az Operettől. Vagy valakitől. Lényeg az ünnepélyesség. Aloha!