Tegnap este Rockrandiban találkoztam egy kéményseprővel, aki nekem adta a záróvizsgákra tekintettel a fortuna non plus ultráját: a saját munkaruhájáról levágott gombot. Meghatódtam. Aztán jött Isti, akitől nem bírtam elszakadni, Vili, akinek élmény beszólni, Tatáék, akik kisvártatva Nagytatáék lesznek, Franci, aki meg addig élmény, amíg a másik asztalnál ül :), Hajni, akinek ma Csucsu törvényei szerint bikiniben kellene dolgoznia helyettem ma és holnap, és akit megnyugtattam, hogy nincs ilyen törvény... Hátmitmondjak, fájdalom volt hazaindulni, aztán persze jó volt megérkezni, bár furcsállom, hogy amikor elindultam, még csak be voltam csípve, de mire hazaértem, már úgy éreztem, nincs több vér az alkoholomban. Na jó, ennyire nem, de már réges-régen volt olyan, hogy forog a szoba, ha becsukom a szemem. A ciki az, hogy ENNYITŐL.

Ma meg vasárnapos vasárnap.