amolyan semmilyen, mert nem megy és nem is tudom erőltetni az agyam, ámde kéne, mert ha a polgári jogot így, úgy abból nem építek az óperencián túl kacsalábon forgó palotát. amúgy meg világbékét és cuki szandikat, ahogy azt bödőcs tibor is megmondta.

A képet innen loptam.

Anyukám ma addig bizonygatta, hogy egyáltalán nem lehet észrevenni a teljes végkimerültséget rajtam, ameddig bele nem kezdtem a tizenötödik rúd beigli készítése közben az "Érted is ég a gyertyaláng"-ba, mintegy ráhangolandó magam Zabigélre. Mondjuk sikertelenül.

Ki más húzná ki záróvizsgán a büntetőjog forrásai mellé a két leggusztustalanabb különös részi tényállást (megrontás, vérfertőzés), ha nem én?! De azért erről mégiscsak egy szimpatikus vizsgáztatónak, egyik kedvenc volt konzulensemnek, továbbá a Legfőbb Ügyésznek beszélhettem, és merem állítani: jó voltam. Ez is valami. Az ajándékvásárlás meg asszem túl simán ment, valahol lesz benne egy csavar. Vagy pedig éppen nem a saját életemben vagyok, hanem valaki máséban.

Gondoltam, ezentúl szólíthattok Pistikének is.

bécs nincs olyan messze, de azért nincs is olyan közel.

nem megyek az arénába fejgépezni pénteken, mert ott nem finom a sajtos roló tanulnom kell.

Innen.

Kedden sikerült összevakerálnom két pipára valót, aztán azóta igyekszem összeszedni magamat. Bár amióta tudom, hogy "...az ítéletek nem ejthettek makulát az elítélteken", semmi sem lett könnyebb. BudaiPasa pediglen egy igazi Gáncs Nélküli Lovag.

Elolvasom még az egészségügyi igazgatást, aztán elszívok egy cigit, majd megnézem, mi újság a szakítóson. (Talán ez a bejegyzés elegendő annak alátámasztására, hogy miért nem szeretem a záróvizsgaidőszakot...)