reggel a parasztbuszon már kezdtem európában érezni magam, erre nem összeszedtük négy megállóval arrébb a pár perccel korábbi, tragikus hirtelenséggel lerobbant járat százötven utasát? egyből visszatértünk a balkánra... :)

az irodában délelőtt nem lepődtem meg, délután viszont annál inkább.

• ab délelőtt: vicces dolog a haragtartás, mert egy idő után több erőfeszítést igényel a fenntartása, mint az elfelejtése (erre vagy rájön az ember idővel, vagy nem), de a legjobb, ha úgy csinálja bárki is, hogy nincs miért erőlködnie. dióskali pedig nem ment bele piti játszmákba, hiszen minek, erőlködjön, aki akar.
  mindeközben rájöttem, hogy napjaim egyharmadát egy olyan helyen töltöm, ahol - kevés kivétellel - mindenki azt várja el, hogy még nála is felnőttebbként (van rá jobb szó?) viselkedjek. jól kibaszok velük és nem fogok.
• ab délután: a gólyahírt még a birodalmi lépegetőtől sem sajnálom.

a maglódon alvásban pedig a legtutibb a barackos csirke és az esti telefon.