budaipasa elhúzott donpepébe. edina húszperces lelkifröccse után pedig idegi alapon itthon csak egy doboz vaníliás négercsókot nyomtam be húsz perc alatt - mondjuk az finom volt, és egyet adtam budaipasának is és mindezt szigorúan a rettentően egészséges és nem hízlaló saláta után -, de birodalmi lépegető nélkül asszem mégis boldogabb lennék. ráadásul ma úgy megörültem a nyugalomnak a távozása után, hogy jött is az ihlet és fél hatig bent ültem az irodában egy észrevétellel. én mondom, egy olyan helyen, ahol nem fizetnek a túlóráért (jó, lassan rendes munkaidőért sem), ez minden, csak nem normális. persze mit várjon az ember lánya attól a közigazgatástól, ahol azért nem kaphat egy osztály új vezetőt, mert a régi a papírokat nem hajlandó aláírni, bujkál a humánpolitika és a vezetői elől és inkább elmegy táppénzre.