megvettem mindenkinek a nevében az ajándékaimat, akitől ruhát kértem, megvettem az ajándékot, amit tesóméktól kapunk, megvettem minden kiskorú ajándékát, megvettem budaipasa - tiszteletbeli kiskorú - ajándékát, és már tényleg csak könyveket és édességeket kell vennem. a barátaimmal megegyeztünk, hogy sütizünk egy közöset kariajik nélkül. a legjobb az egészben, hogy ha okosan csinálom, januárig kihúzom a pénzemből. persze soha nem sikerül okosan csinálnom. ennyi. :)

egész héten ötcsillagos háziasszonyként működtem, aztán - jutalomképpen [?] - ma sikerült egy véletlen kattintásnak köszönhetően a postafiókomat német szerverre helyeznem és eléggé meg voltam lőve, amikor dajcsra váltott a yahoo. végül megoldottam. mint mindent.

a mai nap tanulsága pedig a következő: mindig nézd meg a telefonodat a hároméves utód farzsebében, mielőtt lemondanál róla. :)

Az iratanyag nem vész el, csak a szobatárs véletlenül elteszi a szekrényébe. Születésnapra legyen elég egy marék kockacukor. A fúrót és a macskát úgy lehet megkülönböztetni, hogy a fúrónak tovább hülye a hangja. Nem mindegy, hogy üdvözlettel, vagy tisztelettel. Van egyszerűsített és egyszerűsítettebb határozat. Keletpest mondjon fel. Vagy le. Cincog az egerem, de félek, hogy az informatikus hülyének néz, ha ezzel állok elő. Zita nem eszi meg a bokorról a piros bogyót, ENNYIRE rosszul még nem állunk. 1992-ben én még pici voltam. Edward a falon - és csak kétszer ragasztottam újra, hogy ne legyen ferde.