eljött az a dicsőséges pillanata az életemnek, amikoris táppénzen, avagy - az amúgy egy fikarcnyival sem kevésbé gyászos hangzású - betegállományban vagyok. fene se akarta, de jelen pillanatban egy közegészségügyi veszélyzóna centrumát képezem. még a lakás növénypopulációján is tapasztalható némi állapotromlás, amióta az ismeretlen eredetű, nevű és kimenetelű kór emészti drágaszép szervezetemet.

nos, mivel kénytelen vagyok feküdni, beköltöztettem a laptopot a hálószobába. nem ám az ágyra csak úgy, hanem alátettem az 1000 darabos puzzle dobozát is, nehogy túlmelegedjen a kicsike. és ha már, akkor megnéztem az indavideo^film-ről az állítsátok meg terézanyut. terézanyutt. terézanyutot. a múltkor (öt éves jogvesztő határidőn belül) láttam az utolsó öt percét és eléggé nem emlékeztetett a könyvre, így gondoltam, megnézem az első százhúsz percet is. ettől nem lett jobb. a film arra emlékeztetett, mint amikor megjelent könyvben a második rész. akkor aztán tényleg zavarba jöttem, mert olyan furán más volt a második rész az elsőhöz képest. (már persze ha feltételezzük, hogy ez a folytatás volt és kellene valami egyezés a szereplők nevein kívül.) hozzáteszem, az első rész is csak a második olvasásra tetszett. valójában csak a bajom van a terézanyuval. nem is értem, minek erőltetem...