28. hét.

7. hónap.

III. trimeszter.

Bárhogy is számolom, kisvártatva véget ér az időszak, amikor 

• Dióskali napi százúsz alkalommal megy ki pisilini, ebből legalább kettő éjjel egy és hajnali fél hat között volt;
• Dióskali nem látja magát hastól lefelé, ha nincs előtte egy egészalakos tükör;
• Dióskali nem tudja hasra vágni magát sem otthon, sem a strandon, sem sehol;
• Dióskalit illetékes-illetéktelen arról faggatja, hogy hogy van, mióta terhes, mennyi van még hátra, kisfiú/kislány lesz, hány kilót hízott,  mi lesz a ded neve, hogy bírja a hőséget/hideget/ciklont/anticiklont, meddig akar még dolgozni és miért addig;
• Dióskali alig tudja bekötni a cipőjét és nehézkesen tudja csak leborotválni a lábát;
• Dióskali egy hosszú, polisztirol gyöngyökkel töltött párna nélkül nem tudja elképzelni az éjszakáit;
• Dióskali nem tud egy jóízűt enni gyomorégés nélkül;
• Dióskalinak semmi esélye légszomj nélkül felgyorsulni 2 méter per tíz másodpercre;
• Dióskali el sem tudja képzelni, hogy fog kinézni a kisfia, azon kívül, hogy ő lesz a legcsodásabb és leggyönyörűbb gyerek a világon...

És nem mondom, hogy nem várom már, mint a Mikulást.