Nem az a bosszantó, amikor a gyerek lehányja a nadrágunkat, meg a széket, amin ücsörgünk. A bosszantó az, hogy vagyunk olyan hülyék, és két perccel később beleülünk ugyanabba az adag felböfögött tejbe, mert elsőre lusták voltunk levenni a székpárnát. Ezek után meg már minek.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
