Nem emlékszem, írtam-e "Karácsony kettesben" bejegyzést tavaly, és nincs is kedvem megnézni. Illett volna, hiszen az ötödik volt az első olyan karácsonyunk BudaiPasával, amit végig együtt töltöttünk. Mindenesetre ez a hatodik és most megint hosszú éveknek kell eltelnie, hogy ismét kettesben legyünk, de ezt egyáltalán nem bánom. Igaz, Lénárd még csak annyit érzékelt az egészből, hogy "Szembi ül! Ül! ÜL!Űűűűűl! Anya nézd meg a papírját, hogy kell leültetni!", "Mit kaptál Zalán? - Tomászoszoft!", "Nagyon csinos vagy Szonjuska!", "Akkor most lényegében filléres aszparáguszt eszünk...", meg hogy "Ez a kedvencem, fokat kérek! - Kóstold meg! - De rengeteget kérek! - Előbb kóstold meg! - Ez UNDORÍTÓÓÓÓÓÓÓÓ! - Nem megmondtam?!", de szerintem jó volt. Aztán itthon megkapta mindenki az ajándékát, megnéztük a Holdhercegnőt (remélem bent ragad a karácsonyi műsorkínálatban még egy pár évig...), a Micsoda nőt (ehhez annyira nem ragaszkodom) és Maszat ellenállt a legelszántabb altatási kísérleteinknek is, végül negyed négykor adta fel a harcot.

Nem emlékszem, voltam-e valaha is ilyen fáradt december 25-én, de nem is érdekel. Lényeg, hogy már megírhattam az első "Karácsony hármasban" című bejegyzésemet.