28. hét.
7. hónap.
III. trimeszter.
Bárhogy is számolom, kisvártatva véget ér az időszak, amikor
-
Dióskali napi százúsz alkalommal megy ki pisilini, ebből legalább kettő éjjel egy és hajnali fél hat között volt;
-
Dióskali nem látja magát hastól lefelé, ha nincs előtte egy egészalakos tükör;
-
Dióskali nem tudja hasra vágni magát sem otthon, sem a strandon, sem sehol;
-
Dióskalit illetékes-illetéktelen arról faggatja, hogy hogy van, mióta terhes, mennyi van még hátra, kisfiú/kislány lesz, hány kilót hízott, mi lesz a ded neve, hogy bírja a hőséget/hideget/ciklont/anticiklont, meddig akar még dolgozni és miért addig;
-
Dióskali alig tudja bekötni a cipőjét és nehézkesen tudja csak leborotválni a lábát;
-
Dióskali egy hosszú, polisztirol gyöngyökkel töltött párna nélkül nem tudja elképzelni az éjszakáit;
-
Dióskali nem tud egy jóízűt enni gyomorégés nélkül;
-
Dióskalinak semmi esélye légszomj nélkül felgyorsulni 2 méter per tíz másodpercre;
-
Dióskali el sem tudja képzelni, hogy fog kinézni a kisfia, azon kívül, hogy ő lesz a legcsodásabb és leggyönyörűbb gyerek a világon...
És nem mondom, hogy nem várom már, mint a Mikulást.