A délelőtt folyamán megoldottam az életemet: 1) lesz új telefonom cserébe még két évig szolgálom a szolgáltatómat (akikhez egyébként immáron eddig is 12 évig hűséges voltam), 2) töröltettem a yahoo-fiókom felfüggesztését. ez utóbbi ékes angol nyelvű csetelésben merült ki egy Ivy nevű emberrel/robottal, aki néha rám dörrent (We have not heard from you. Do you still wish to continue the chat?), mert én éppen Lénóka - jelenleg a fiam így emlegeti saját magát - után szaladgáltam...

Heti gyöngyszem a maglódi fagyizóból: "Óvatosan edd azt a fagyit, mert nincsen ötödik kezem!".

gondoltam, ebéd után gyors (20-30 perc) altatás, és eszem én is, addig kibírom. amikorra úgy 75-80 perc után a gyerek végre elalszik, pont nem fog érdekelni, hogy van egy kis papír a kenyéren. a resztelt máj íze prímán elkendőzi a cellulózt.

Lénó fején a rövidgatyámmal sétálgat és hajtogatja, hogy "Csinos?! Csinos?!".

Repülés haza a focicsapattal, búcsú a reptéren a kollektívától. Jelentem, gyerek megszuttyongatva, megfürdetve, lefektetve. Mindkét póló tetszett, a keksz meg ízlett neki. Juli újra itthon.

ma 03:51-kor ébresztés gyanánt homlokon csókolt a padlólap szegélye, ergo 04:00 elõtt keltem. púpom lett, de nem lilult be. és már brüsszelben fetrengünk kajakómában.

hosszas pakolgatás és táskaválogatás után édesanyámmal megszavaztuk a magyar pszichiátriai társaság XIII. kongresszusáról szerzett táskát, mint alkalmast, hogy egy hétre elegendő cuccot (mínusz szandál, tisztasági, könyv, fotózógép) belepakoljak és engedjenek felszállni vele (mint kézipoggyász) a fapadosra, ezek után még el kellett döntenem, hogy fél óra elég-e a reggeli piperére, meg a kávéra, mert ha nem, akkor kelhetek 04:00 előtt, amihez érthető módon nem ragaszkodtam, vagyis marad 30 percem arra, amire hajnali 04:00-kor egy óra sem lehet elég.
aviszontlátásra!