Lénó megbillen és letenyerel a földre. Feláll, nézi a kezét, hát koszos. Erre odajön hozzám, és konkrétan beletörli - teljes combhosszúságban - a farmeromba a mancsait, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.

Tegnapi kis színes: leírhatatlan az az érzés, amikor a pirosnál megállva látom, hogy mögöttem jön az autó, és jön, jön, jön, és már csak egy bmegre van időm a csattanás előtt. Fel együtt Pismányba, szerencsétlenkedés a betétlappal és a végén megköszöni a bácsi, hogy nem voltam agresszív. Itt már felröhögtem.