A Lipótiban négyszer kellett megismételnem, hogy vajas croissant-t kérek, az utolsónál kicsit feltekertem a hangerőt és tagoltabbá vált a beszédem, mint az egyszeri magyaré külföldön. Hát nem megsértődött az eladó kislány? Hogy neki jegyzetelnie kell, meg írnia, meg faszomsetudjamit, őszintén szólva nem is érdekelt. Igaz, nem terheltem a saját problémáimmal sem, miszerint

- nekem is hosszú volt a napom,

- nekem is melegem van,

- vele ellentétben 20 perccel azelőtt én akkorát pereceltem cajglival az Uzsoki-Erzsébet sarkánál a villamossíneken, hogy odalett a bal lábfejem, mert persze sikerült hosszában rátekernem a sínekre, mivel béna vagyok, fáradt és hőgutát kaptam hazáig,

- kibaszottul idegesítő felnőtt emberrel kommunikálni abban a daráló üzemmódban, ami már a majdnem négyévesnél sem feltétlenül szükséges, értsd: négyszer elmondani ugyanazt a végtelenül egyszerű dolgot egymás után.

Tényleg bazi nagyot estem. Szerintem BudaiPasa lassan oldalsó kerekeket szerel a bringámra, csupán a biztonság kedvéért...