Bosszantó a Danone Activia JóEstét reklámja (jaj mit egyek - neeeem, nem akarok elnehezülni, megállom - hohóóóóóó, van ám itten könnyű nasi éjszakára) akkor, amikor Dióskali - úgy is mint anya - háromszor melegíti újra a krumplifőzeléket, mert a ded azonnal elkezd üvölteni, amint kiteszi a lábát a konyhába. Így könnyű nem enni.

Megoldás: bebugyolálni egy jó nagy plédbe, szájába dugni a cumit és lefektetni Doktor House-t nézni a kanapéra. Így egyébként nagyon cuki is.

Most pedig megpróbálok behozni egy krémest. Remélhetőleg nem túl merész terv...

És. Ma megérkezett Maszat születési anyakönyvi kivonata és a lakcímkártyája is. Fura dolog az anyja nevénél a sajátomat látni.

Ma sokat ettem és még annál is többet. Kiemelném a Dóri-féle tiramisut és az anyósom-féle túrós-csokis süteményt. Kellett is az energia, mert BudaiPasa tegnap elment mulatni és ma jött haza. :)

Ezen kívül. Komolyan megsértődtem a MiniManóra, mert úgy jártam mint az egyszeri lány, aki az első randin hagyja magát megdugni, ezt követően azt az ígéretet kapja, hogy majd hívják - de nem.

Kezdődött azzal, hogy majd megvesztem a behűtött, lédús őszibarackért. Márciusban. Aztán nyáron a Gyöngyösi sétány zöldségesénél kilószámra vettem a barackot.

Júniusban anyuka vödörben szállította a cseresznyét, de a sétányon is rendesen pusztítottam. Nem egy iratanyagot sikerült leennem a jóféle cserkóval és pont nem is érdekelt.

Aztán jött a minyon-mánia. Ölni tudtam volna egy puncsos, vagy csokis minyonért, de persze a környéken egyetlen cukrászda volt, amelyik egyáltalán árulta a cukrászipari csodát, az sem a legközelebb. Így legalább igazi ünnepnap maradt a minyonevéses nap.

Következett a görögdinnye, igaz, a mennyiségi korlátot a pisilések miatt be kellett építenem a rendszerbe, de jó volt.

Majd megérkezett a szőlő és a szénsavas ásványvíz időszaka. Kilós fürtöket sikerült elpusztítanom egy délelőtt leforgása alatt, míg itthon toltam az ásványvizet - hol szörppel, hol anélkül.

Most éppen a tej (tejízű tej és nem a fehér víz), a savanyú-lédús-ropogós alma, a csokikrémes-kakaóstésztás sütik, meg a Fanta narancs játszik. A kínai kajából még azelőtt kiábrándultam, hogy rákattantam volna...

Tegnap voltam a Lászlóban, aztán a Péterfyben. Előbbiben a mindig tündéri belgyógyászom írta az ambuláns kezelőlapomra a kiváló vérképem eredményeit, az utóbbiban pedig egy hihetetlenül lekezelő és seggfej, menedzsernek-született-de-pályát-tévesztett nőgyógyász cseszett le, hogy tíz nap leforgása alatt hogyhogy nem diagnosztizáltam, kezeltem és szüntettem is meg egyben a magas vérnyomásomat. Ezek után Terivel lecsóztam, Marival cukrászdáztam és még egy kismamafarmerrel is megleptem magam.

Borzalmas és hisztis éjszaka után ma kilenckor közepes emberi mivolttal keltem és nekiálltam a lakás ganajozásának, megszakítva egy kis ügyintézéssel és fodrászolással.

És a napi jó hír, hogy a Wasabinál már nem azokat a borzasztó rizsgombócokat adják ajándékdesszertként.

Jó úgy kelni, hogy tudom, BudaiPasa most egy ideig megül a fenekén itthon. Saccperkábé három évig... :)))

Amúgy meg jelentem, az egészséges életmód drága. És akkor még mindig csak selyemsonkát és margarint teszek a rozskenyérre. Cserébe a mérleg most ott van, ahol két hete is, amikor még nem tudtam, hogy nem táplálkozom kellő mértékletességgel, szóval a testsúlyfenntartó odafigyelés működni látszik. Két nap után legalábbis. A jó hír pedig, hogy a Milli vaníliás krémtúrója sovány tejből készült (a cukortartalma meg kevéssé érdekel).

holnaptól zsír-, szénhidrát-, só- és folyadékszegény táplálkozásba csapok. nyamm.