Kezdődött azzal, hogy majd megvesztem a behűtött, lédús őszibarackért. Márciusban. Aztán nyáron a Gyöngyösi sétány zöldségesénél kilószámra vettem a barackot.

Júniusban anyuka vödörben szállította a cseresznyét, de a sétányon is rendesen pusztítottam. Nem egy iratanyagot sikerült leennem a jóféle cserkóval és pont nem is érdekelt.

Aztán jött a minyon-mánia. Ölni tudtam volna egy puncsos, vagy csokis minyonért, de persze a környéken egyetlen cukrászda volt, amelyik egyáltalán árulta a cukrászipari csodát, az sem a legközelebb. Így legalább igazi ünnepnap maradt a minyonevéses nap.

Következett a görögdinnye, igaz, a mennyiségi korlátot a pisilések miatt be kellett építenem a rendszerbe, de jó volt.

Majd megérkezett a szőlő és a szénsavas ásványvíz időszaka. Kilós fürtöket sikerült elpusztítanom egy délelőtt leforgása alatt, míg itthon toltam az ásványvizet - hol szörppel, hol anélkül.

Most éppen a tej (tejízű tej és nem a fehér víz), a savanyú-lédús-ropogós alma, a csokikrémes-kakaóstésztás sütik, meg a Fanta narancs játszik. A kínai kajából még azelőtt kiábrándultam, hogy rákattantam volna...