Tegnap délután Maszat meglepett és végigordította a délutánt. Aztán a patikus is meglepett, aki 10 grammnyi fogínygélt közel 1500 forintért adott el nekem. Viszont újra felfedeztem az orvosi pemetefű cukorkát. Ami legalább nem drága. :)

Ma csak mosolygó emberek jöttek szembe az utcán. A vidámság tárgya mi voltunk a Kölökkel. Ő ült a kenguruban, míg az egyik vállamon a szatyorban a négyszáz darab popsitörlő, a kétszáz darab zsebkendő, a hajbalzsamom és a kupac alján természetesen a lakáskulcsom lapult, a másik kezemben meg száz darab pelenka lógott gazdaságos kiszerelésben. (És ha lenne tököm, azon is lógott volna egy viharlámpás.)

Mi lett volna, ha a kulcshalászati bénázásomat is végignézhetik?!

Megérkeztek a Heavy Tools-ból rendelt cuccaink és rettentően megörültem, hogy nem volt nagyképűség S-es pólót, szoknyát, meg pulcsit venni. Háháhá!!! Ez az öröm kellően ellensúlyozza, hogy hólyagosra égett a szájpadlásom BenBácsi vacsorájától. És most nézem, hogy Tökmag lába óra-harmincról óra-negyvenötig jutott. Háton fekve lassan már körbe tud fordulni...

Ma megcsináltatom végre a tavaly lejárt jogsimat. Nem is értem, hogy gondolhattam, hogy ráér az a szülés után, amikor már akkor is nyilvánvalónak kellett lennie, hogy az sem és egy ideig én sem érek rá. Mindenesetre most eljött a perc/nap/pillanat. És persze BudaiPasa még nem tudja, de ő fog velem egy kicsit gyakorolni, mert nem vagyok az a bizonyos ló, ami nem vak, csak bátor. Főleg nem azok után, hogy egy éve nem ültem volán mögött és hosszútávú autós terveim között szerepel Tökmag furikázása is.

A nap jó híre, hogy tavasz van, a legények már nem előttünk javítják az utat, és hogy a Heavy Tools-rendelésünk végre megérkezik. Ja, és lehet, hogy BudaiPasa még egy objektívvel is gazdagabb lesz a nap végére. Ennyi öröm még Jane Bennetnek is sok lenne.

A keddi vásárlás eredményeként a Porontyon a mai séta alatt kék kordnadrág és Mikiegeres cipzáras pulcsi volt, a pelenkázótáska oldalzsebéből pedig a vadiúj szundikendő, avagy morzsolgatórongy (amit, mivel kutyának néz ki, fantáziadúsan Morzsinak neveztem el) lógott ki.

Tegnap írtam a MiniManóval kapcsolatban egy elkeseredettnek tűnő hasonlatot, aztán ma reggel kellemes meglepetésként ért, hogy sűrű bocsánakérések közepette felhívtak, miszerint sokat kellett keresni a rendelésemet, de megvan, mehetek érte. Én - besózva, hogy végre lesz fehér alapon zöld kiscsirkés pelenkázólapom - még meg is köszöntem, ésatöbbi, ésatöbbi. Így utólag ez teljesen felesleges volt.

Ebéd után BudaiPasával odakocsikáztunk és vártunk. A kasszánál - érkezéskor, majd a bolt minden zugának bejárását követően - több alkalommal jelentkeztünk, hogy meddig várjunk még és láthatóan komoly erőfeszítésébe tellett a kiscsajnak még az is, hogy felidézze, mit is akarunk, holott már nem egyszer mondtuk el neki. Fél óra után kaptunk egy dobozt, amiben benne volt az is, amit nem kértem azok helyett, amit e-mailben jeleztek, hogy nincs. Cserébe pelenkázólap sehol. Kérdezem, hogy azzal mizujs, mert hát a visszaigazolásból az derült ki, az természetesen rendelkezésre áll. Hát az nem volt odakészítve, tehát nincs. És nem vagyok egy hisztigép mostanában, de annyi azért jólesett volna, hogy elnézést/sajnáljuk/ne haragudjatok/stb. Ha másért nem, a tök felesleges várakozásért, hiszen pont azért rendeltem meg mindent előre, hogy elkerüljük a töketlenkedést... 

És itt jött el a pillanat, amikor nem mentem át nyuszikába és nem közöltem a MiniManóval, hogy bassza meg a porszívóját, hanem választottam egy másik pelenkázólapot és elhatároztam, hogy nem kell erőltetni mégsem ezt a boltot, amikor a Babaszafariban, vagy a Brendonban sokkal gördülékenyebben és barátságosabb mederben folyik a vásárlás.

Ma sokat ettem és még annál is többet. Kiemelném a Dóri-féle tiramisut és az anyósom-féle túrós-csokis süteményt. Kellett is az energia, mert BudaiPasa tegnap elment mulatni és ma jött haza. :)

Ezen kívül. Komolyan megsértődtem a MiniManóra, mert úgy jártam mint az egyszeri lány, aki az első randin hagyja magát megdugni, ezt követően azt az ígéretet kapja, hogy majd hívják - de nem.

Pizsiben, ágyból netezni kedden délelőtt kurvajó.

Tegnap Edinával garázdálkodtunk egy nagyot, ennek eredményeképpen lett a gyereknek farmos takarója és traktoros kombidressze. Este aztán bejelentkezett Alex egy villámlátogatásra ma délelőttre, aminek a fényét csak fokozza, hogy lejöttek a listák a Hivatalban, vagyis kinéz egy kis jutalomfalat. Nyami.

Tegnap voltam a Lászlóban, aztán a Péterfyben. Előbbiben a mindig tündéri belgyógyászom írta az ambuláns kezelőlapomra a kiváló vérképem eredményeit, az utóbbiban pedig egy hihetetlenül lekezelő és seggfej, menedzsernek-született-de-pályát-tévesztett nőgyógyász cseszett le, hogy tíz nap leforgása alatt hogyhogy nem diagnosztizáltam, kezeltem és szüntettem is meg egyben a magas vérnyomásomat. Ezek után Terivel lecsóztam, Marival cukrászdáztam és még egy kismamafarmerrel is megleptem magam.

Borzalmas és hisztis éjszaka után ma kilenckor közepes emberi mivolttal keltem és nekiálltam a lakás ganajozásának, megszakítva egy kis ügyintézéssel és fodrászolással.

És a napi jó hír, hogy a Wasabinál már nem azokat a borzasztó rizsgombócokat adják ajándékdesszertként.

Rumlicsek élienkedik, míg Dióskali lecsapott egy pelenkatároló vödörre féláron.

Megrendeltem a kanapét és a svéd tegezősék rugalmasan vállalták a szombati szállítást. Péntek helyett.

Rendeltem magamnak könyveket. Sokat sokért, de akciósan.

BudaiPasa nemsokára érkezik.

BudaiPasa részéről is történt egy hosszas megfontolást és összehasonlító elemzést igénylő döntéshozatal. Másfél órás keresgélés után rátalált A kamerára, mellyel minden olyan pillanatot lehet rögzíteni, amikor ő, vagy a nagymamák, vagy a nagypapák, vagy a nagynénik- és bácsik, esetleg az unokatesók nem lehetnek jelen.

Amúgy vicces a készülék, mert találtunk egy bemutatóvideót is, ahol elássák (ezt remélhetőleg a poronty is csak annyira teszi, hogy utána megtaláljuk), dobálják (ezt remélhetőleg a poronty is csak a kezéből a járdára és nem a Rám-szakadékba teszi, h.u.m.), és vízbe ejtik (ezt remélhetőleg a poronty is kristálytiszta vizű, sekély pocsolyákban teszi, h.u.m.) és még mindig működik. Ráadásul úgy néz ki, mint egy nagyon primitív mobiltelefon, amin még számgombok sincsenek, így talán elsőre nem is ezt lopják el. Amúgy tetszik és már meg is rendeltük.

Fészekrakás rulez.

A másik címszereplő az első házassági évfordulónk. Este megyünk tésztázni, leesszük magunkat, (habzó)bort iszunk (csak egy kicsit) és ragyogunk majd, mint egy százwattos villanykörte felkapcsolva. Eltekintenék az évértékeléstól, mert volt jó is és kevésbé jó is, de az egyik legjobb bent alszik a paplan alatt, a másik legjobb pedig éppen az elkortyolt kakukázusi kefírrel folytat élethalálharcot az éjszaka folyamán megszerzett területek védelmében.

Hosszas netes keresgélés és boltban megtekintés után Dióskali vér, veríték és könnyek árán összeállította a Nagy Babakocsiösszehasonlító Excel-táblát (ár, méret, mit tud, mit nem tud, stb.), melynek eredményeképpen BudaiPasa kellően hülyének nézett, de döntött: a madaras legyen*. És már az ablak előtt süti a nap a születendő férfiember járgányát. Ehhez egyébként a tízperces sorban állás miatt még egy kamionsofőrre emlékeztető plüsspasast is kaptunk, aki a Lajos névre hallgat. Egyelőre.

Jelzem, egészen odáig vagyok a babakocsiért, ami nyilván annak is köszönhető, hogy gyönyörű, meg hogy jajdeszép, továbbá nem a hagyományos édibédi mintás cuccról van szó, hanem olyasmiről, amit felnőttként sem ciki tologatni a Ligetben. A gyerek meg majd megszokja. Amúgy meg egészen kényelmesnek tűnik, meg gurul is, és anyósom nagy örömére átfordítható a tolókar. És persze álomszép.

*Mindebből következik, hogy BudaiPasa magasról tett az Excel-táblára.