Már felkelni sem volt gyerekjáték, meg aztán bemenni az egyetemre. Valahogy nem esett jól. De aztán Vityesszel egy kávé, Valival még egy, majd még egy és kezdtem magam embernek érezni. Ideje volt. Esti csoportsörgia okán Alexemmel levonultunk Rockrandiba, mertháthogy természetesen elfelejtettem asztalt foglalni. Mire nagyjából mindenki befutott, én elköszöntem, mert oly nagyon érdekelt Újpest, hogy csak na. Ezen érdeklődésemet legalább megfizették, fél kettőig szelidítettük az összes kutyát, amelyik kizárólag minket akart elfogyasztani könnyű vacsora gyanánt. Valamint voltunk a Zsador Ignác utcában. Lehet tippelni, ki volt az. Megfejtőink között értékes nyereményeket sorsolunk ki. Ellenben féloldalas lettem és talptól skalpig fájok. Fél kettőkor beszálltunk a céges taxiba és hazajöttünk Sándorommal.

Mindezek ellenére kedvességtől volt szép ez a nap. Mosoly. Ragyogó.